Esti Hírlap (minikönyv) (számozott) [antikvár]

Üdvözlünk Olvasó! E napon, a békés ünnepek előtt, az Esti Hírlap kibontja fekete betűivel, fehér papíroson, zászlaját. Új és szívünk szerint friss újsággal szeretnénk jelentkezni, hogy a súlyos aléltság után éledező élet hűséges tükre legyünk. Milyen ez az élet, feltámadó életünk? Nézz csak körül: nehéz, tele fáradsággal, küzdelemmel - síntelen utcákkal és síneiből kisiklott kerekekkel. A helyretételhez ajánljuk fel mi, most tollunkat. Segíteni szeretnénk, hogy új kerékvágásba találjon a megbolygatott város, a falu szekere. Azt kívánjuk, hogy épségben álljanak a házak, meleggel teljenek a hajlékok. Azt akarjuk, hogy csengjen a körutakon a villamos, ne legyen sorbanállás az üzletek előtt, s fűtött iskolák várják gyermekeinket. Ki ne akarná ezt velünk együtt? És vajon reménytelen kívánságok ezek? Valljuk és hisszük, hogy nem és nem! Élni akarunk az országunkban, és élni is fogunk! A mi tollunk ezt kívánja tolmácsolni szüntelenül. Az Esti Hírlap írói közül sokan vannak, akik most, sokéves némaság után jelentkeznek. Az ő hangjukkal is erősödik mindannyiunk hő óhaja: legyen ez az ország független, szocialista és demokratikus, szocialista a maga magyar módján, és demokratikus, az egész népet összeforrasztva. Legyen itt teljes becsülete a fizikai és szellemi munkának, és őrködjön hazáinkra a becsületes rend. Sok mindennel együtt a szólamokat - a régi hamisakat, de a tegnapi frázisokat is - temessük a múltba. Szóljon helyettük az igazi cselekedet, amely jót akar, szóljon az igaz tett, amelynek az egész nép látja eredményét. Szóljon az igaz szó - ezt akarjuk mi i újságunkban, amelyet most átnyújtunk néked, Olvasó.