Vetésforgó és öntözés [antikvár]

BEVEZETÉS A FÖLDMŰVELÉS TÖRTÉNETE ÉS AZ AGROTECHNIKAI ELJÁRÁSOK A földművelés története A földművelés az ember egyik céltudatos termesztési tevékenysége, ezzel kezdődött a mezőgazdasági termesztés. A népesség szaporodott, megnőtt az igénye, és ezt már hagyományosan (gyűjtögetéssel) nem lehetett kielégíteni. Elkezdett az ember termeszteni, és ehhez a lakóhelyéhez közeli területeket hasznosításba venni. A kezdés időpontját nem lehet pontosan meghatározni. Az azonban biztos, hogy a mezőgazdasági termesztés időszámításunk előtt több ezer évvel kezdődött. Az első írásos feljegyzések i. e. 2500-ból származnak. A görögök főleg a föld termékenységével foglalkoztak, a rómaiaktól (i. e. 800-200) maradtak ránk a mezőgazdasággal foglalkozó értékes művek, amelyeket az Újkor első századában is a legkiválóbbaknak tartottak. A rómaiak közül főleg Cató, Vergilius, Varró, Plínius és Columella munkáit kell kiemelni. Később a mezőgazdasági termesztés hol stagnált, hol lassabban, hol gyorsabban fejlődött, amíg a mai szintre eljutott. A fejlődés során különböző földművelési rendszerek jöttek létre és váltották egymást, tükrözve a fejlődés útját. A földművelési rendszerek Napjainkig több földművelési rendszert alakítottak ki és alkalmaztak. Ezek a parlagos, az ugaros, a vetésváltó, a szabad, a monokultúrás, a füves, a zöld-trágyás és a korszerű kombinált földművelési rendszerek. A parlagos földművelési rendszer. E rendszer legfontosabb jellemzője, hogy egy-egy területet csak addig használtak, amíg a talaj temiőképessége Idelégítő volt, utána elhagyták, és a termőképesség helyreállítását a természetre bízták. Az első az ősparlagos rendszer volt. Alkahnazásának idején még nagy szabad terület állt rendelkezésre, ezért ebben a rendszerben a parlagot még a termékenység helyreállítása után sem vették újra használatba. Később, amikor már kevés volt a szűz terület, az emberiség rákényszerült an-a, hogy a termékennyé váló parlagot újra művelésbe vonja. Ekkor kezdő-