Takarmányozástan [antikvár]

Körülbelül a múlt század közepéig a takarmányozás minden szabatos elméleti alapot nélkülöző, tiszta empiria volt, amely gyakorlati megfigyelésekben, hagyományokban és szokásokban gyökeredzett. azóta a takarmányozás elvei és módszerei mélyreható átalakuláson mentek át. A mai takarmányozástan a mezőgazdasági kémia, az anyagcsere-élettan és a növénytermesztéstan terén végzett kutatásokon épült fel, s most ezeknek ismeretében megítélhetjük a különböző takarmányok táplálóértékét és az állati szervezetre gyakorolt élettani hatását, ami lehetővé teszi, hogy jól fejlett, egészséges állatokat neveljünk és azoktól megkapjuk a tőlük kívánható teljesítményeket. A magyar állattenyésztés számára írt takarmányozástannak természetesen az általános szempontokon felül figyelembe kell vennie a mi sajátos viszonyainkat is. Munkám megírásánál igyekeztem ezeket a szempontokat figyelembe venni. A tudomány mai alapján felépülő elméleti rész terjedelme és fogalmazása olyan, hogy az okszerű takarmányozás minden elméleti kérdéséről kellő tájékoztatást ad, s így az olvasó a felmerülő esetekben mindenkor megtalálja a helyes megoldást. A gyakorlati rész megírásánál volt különösen szükséges az elméleti alapelveknek a mi sajátos viszonyainkkal való összeegyeztetése, mert csak így érhetjük el, hogy állatainkat megfelelően és célszerűen nevelhessük fel és tőlük kielégítő teljesítményeket kapjunk. Evégett a gyakorlati módszerek ismertetését nagyszámú példával világítottam meg, melyek alkalomadtán tájékozással és útmutatással szolgálhatnak.