Takarmányozástan [antikvár]

ELŐSZÓ A mezőgazdaságilag művelt terület termésének fele, kétharmada közvetlen emberi fogyasztásra alkalmatlan, s csak az állatállomány közvetítésével szolgálhatja az ember táplálkozását. Nem lehet azért eléggé felbecsülni annak a feladatnak a jelentőségét, hogy a mezőgazdasági termelés kétharmadának állati termékké való átalakulását olyanná tegyük, amely a szervezet egészségét jobban óvja, a szaporodást tökéletesebben szolgálja, a szervezetet a szándékolt irányban inkább fejleszti, termelőképességét az okszerűbb táplálással jobban kiaknázza. Ebben a hivatásban gondjaink különösen azóta szaporodtak meg, amióta egyfelől új szervezetek építésének az ütemét (sűrűbb fialtatás, népesebb almok, gyorsabb fejlődés, bőségesebb tejelés) felfokoztuk, s egyidejűleg a takarmányaink — részben elháríthatatlan ökonómiai okokból — természetszerötlenebbekké (az építéshez nélkülözhetetlen biológiai anyagokban szegényebbekké) váltak. Ugyanakkor a létfenntartás, a kifejlett állatok zsírhízlalása, s az erőtermelés terén újabb feladatok alig merültek fel. JVliután pedig a gazdálkodás fokozódó belterjessége állataink gyorsabb szaporodását, fokozódó teljesítményét és részben a takarmányok természetszerűtlenségét is egyaránt maga után vonja, nyilvánvaló, hogy az élő gyakorlatot akkor szolgáljuk jobban, ha ismereteinket a szaporodási jelenségek (ívarzás, vemhesség, tejtermelés, növekedés) anyagforgalma, s a takarmányok biológiai megítélése tekintetében fejlesztjük inkább. JVlíndez szolgáljon annak megokolására is, hogy miért tértem el a takar-mányozástani könyveknek Kellner óta megszokott tartalmi egyensúlyától, s több helyen a régi felfogástól is. Könyvemet eredetileg hallgatóimnak szántam, s az első három rész lényegében előadásaimat tartalmazza. Ezért az összefüggések érzékelése érdekében pusztán érintettem azokat a részleteket (a takarmányok elemzése, a vitaminok kémiai, fizikai és patológiai vonatkozásai stb.), amelyek az egyetemi oktatásban más tanszékek feladatát képezik. Viszont a szélesebb érdeklődés kielégítésére megemlékezem röviden a különböző korú és hasznosítású főemlősök takarmányozásáról is, noha az voltaképpen a részletes állattenyésztéstannal van szerencsésebb egységben. A takarmányozástan anyagának terjedelméből önként következik, hogy az ismertetett hányad nem tarthat igényt teljességre. Igyekeztem mindazáltal az anyagot úgy szelektálni, hogy hallgatóim és kartársaim a gyakorlati vonatkozásokat illetően a részletekben se maradjanak válasz nélkül.