Szőlőmivelés [antikvár]

A szőlő a mérsékelt égalj növénye. A hidegebb vidéken termését nem érleli meg, a forró égalj alatt pedig kisül. Hazánk a mérsékelt égöv alá esvén, kivévén az északi vármegyéket, nálunk szőlő termeszthető mindenütt. Általában az mondható, ahol a tengeri megérik, ott szőlőt is lehet mívelni. Talaj tekintetében a szőlő nem válogatós. Megterem a futóhomoktól kezdve, a köves, agyagföldig mindenféle talajon, feltevén, hogy valami olyan körülmény nincs, mely már magában véve lehetetlenné teszi a szőlő életét. Van akárhány hegyoldal, mely oly gyönge, hogy abban szőlőn kívül alig lehetne mást termeszteni és mégis jó bor terem ott. A szőlő növény díszlése és termés mennyisége tekintetében azonban a középkötött, növényi tápláló anyagokban gazdag talajon érhetjük el a legnagyobb sikert. Ami a termés minőségét illeti, az nem függ a talaj jóságától. Az Alföld gazdag földje sokat terem ugyan, de nem olyan finomat, mint a gyöngébb talajú, de jó fekvésű hegyoldalak. A talaj megválasztásánál tudnunk kell, hogy a szőlő a vizenyős, át nem eresztő talajban nem él meg. Az ilyen talajon a szőlő előbb-utóbb gyökérrothadásban pusztul el. A szikes talajon pedig silány, apró levelű lombozatot nevel, fürtje kicsiny, aprószemű marad és azt is ritkán érleli meg.