Szemezgetés dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő életéből [antikvár]

Kedves Olvasó! Egy nagyszerű olvasmányt tart kezében a kedves olvasó, megjelenésének aktualitását Bakonyi Károly szőlőnemesítő halálának 10. évfordulója adta. Nem véletlenül adtuk a Keszthely Kincse nevet ennek a kiskönyvnek, hiszen városunknak Karcsi bácsi nevezetes szereplője, egyben Keszthely Város Díszpolgára is volt. Ebben a kis füzetben összegyűjtött történetek valóban azt bizonyítják, hogy sok tisztelője és barátja van még halála után 10 évvel is Bakonyi Károlynak. Köszönöm Bakonyi Juditnak, hogy az elmúlt 10 évben mindent megtett azért, hogy Bakonyi Károly munkásságát széles körben megismerjék az emberek. Ennek bizonyítékai, hogy 2014-ben Keszthely Város Értéktárába, 2016-ban a Zala Megyei Értéktárba, majd 2017 márciusában dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő munkássága bekerült a Nemzeti Értéktárba. 2005-ben egy rendezvényen ismerkedtem meg Karcsi bácsival. Nagyon tiszteltem azért, ahogyan bánt az emberekkel: mindenkihez volt egy-két jó szava, szeretett viccelődni és jókat nevetni, a körülötte levőket is jó kedvre deríteni. Szívvel-lélekkel beszélt a hivatásáról. Aki nem értett a szőlő vagy gyümölcsnemesítéshez, ő is megérthette a mondatait, a gondolataiból kihallható szeretetet és lelkesedést. Reméljük, olyan élmény lesz az Olvasó számára e füzet lapozgatása, olvasása, a fotók nézegetése, amilyen lelkes és gondos gyűjtőmunkával összeállította Bakonyi Judit és lektorálta Bakonyi László! Hasznos időtöltést kívánunk: Csengei Ágota és a Keszthelyi Hungarikum klub tagjai Keszthely, 2020. május 26. Előszó Édesapánk nemzetközileg elismert szőlőnemesítő, szaktekintély. Fajtáiról számtalan szakcikket, tudományos értekezést írtak, írtunk. Most a halálának tizedik évfordulóján megjelenő könyvecske, egy „emlékkönyv", teljesen más oldaláról közelíti meg Öt. Hosszú és kalandos életéről ad át az olvasónak néhány szösszenetet, magvas gondolatokat, vidám történeteket. A különböző rendezvényeken, felvételeken és cikkekben elmondott beszédeiből és nyilatkozatain keresztül még jobban megismerhetjük őt. Többször hangsúlyozta, illetve meghagyta, hogy csakis jókedvűen emlékezzünk meg róla. Ezért e kiadvány szövegét néhány kevésbé ismert, hangulatos fotóval is színesítette húgom Judit, aki édesapánk halála óta sokat vállalt és nagy dolgokat teljesített az életmű népszerűsítésében. Neki köszönhető ez a kis különleges könyv összeállítása is. De a teljesség igénye nélkül itt kell megköszönnöm a keszthelyi ház falán lévő emléktábla, a szobor és az emlékszoba létrejöttét is. Hálás vagyok a sorsnak, édesapámnak és egyben mesteremnek is, hogy a íia és tanítványa, munkatársa lehettem. Szőlőben születtem. Gyermekkoromtól játszótér és iskola is volt a Georgikon hegyoldala Cser-szegtomajon. A hétgyermekes vincellér családnak a mindennapjaihoz tartozott a szőlőről, borról való diskurálás, eszmecsere. Nyugdíjba vonulása után közel két évtizedig dolgozhattunk hivatalosan együtt. Ekkorra Édesapám tudása, szakmai tapasztalatai letisztultak, beértek, mint egy jóféle „muzeáUs" bor. Alkotó ereje kiteljesedett, ehhez párosult ember feletti munkabírása. Jöttek az eredmények, elismerések. Fehér borszőlő fajták, alanyfajták, csemegék. Végül a vörösbor szőlőfajták előállítása sem maradhatott ki; 75-80-85 éves születésnapok ünneplése a családdal, kollégákkal, barátokkal; az Országos Cserszegi Fűszeres Borversenyek évtizedei. Jól esik ezúton is felidézni a régi szép időket, emlékeket. Ennek okán, és ismételten megköszönöm neki az emberi és szakmai tanításokat, tapasztalatokat. Örömmel tölt el a megemlékezés minden formája, de akkor érzem magam legjobban, ha az általa nemesített szőlőfajták oltványait tudom terjeszteni és a belőlük készült borokat kóstolhatom, kóstoltathatom.