Szarvasmarha-tenyésztés [antikvár]

1. a szarvasmarha-tenyésztes nemzetgazdasági jelentősége, helyzete és szerepe az élelmiszer-gazdaságban 1.1. A szarvasmarha-tenyésztés jelentősége, főbb jellemzői A szarvasmarha-tenyésztés világszere fontos, sok embernek megélhetést biztositó gazdasági tevékenység. Alapvető élelmiszereket (tej, hús), emellett vaj, sajt, tejpor és egyéb termékek gyártásához ipari nyersanyagot szolgáltat. A szarvasmarha szinte valamennyi, táplálkozásra nem alkalmas testrészét (bőr, faggyú, csont, szaruképletek, a gyógyszergyártáshoz szükséges endokrin mirigyek stb.) további feldolgozás útján hasznosítani lehet. Jelentős a trágyatermelése (8-16 t/év), amely a talajerő-visszapótlás szempontjából újra felértékelődött az elmúlt évtizedekben. Mint kérődző állat nagyrészt olyan nagy rosttartalmú takarmányokon tartható, amelyek a monogasztrikus állatok (sertés, baromfi) takarmányozására nem jöhetnek számításba. Valamennyi állati termék előállítás közül a tejtermelésben a legjobb a takarmány-transzformáció (a tejhozamtól függően 25-50%). További előny, hogy egyes korcsoportok (pl. növendék hízóbika) fehérjeigényét olcsó, nem fehérje nitrogéntartalmú anyagokkal (karbamid) is biztosítani tudjuk. A takarmányforrások szempontjából így az említett állatfajoknak és az embernek nem számottevő konkurense. A szarvasmarha bizonyos korcsoportjai, illetve hasznosítási típusai a vegetációs periódusban legeltethetők, azaz velük kultúrállapotban tarthatók a másként nem hasznosítható gyepterületek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szarvasmarha-tenyésztés a mezőgazdasági üzem tevékenységének szerves része és attól szinte elválaszthatatlan. Fontos azonban megemlíteni, hogy az ágazatnak jelentős az eszközigénye és nagy az élőmunka-igénye is. Ez utóbbi révén kulcsfontosságú szerepe van a vidéki lakosság foglalkoztatásában is. Ugyanakkor a nagy eszköz(töke)igény mellett a faj biológiai sajátosságaiból is következik (nagy generációs intervallum), hogy a piaci viszonyok gyors változásához nehezen alkalmazkodik, viszonylag nem eléggé rugalmas ágazat. Hazánkban az állattenyésztés az 1980-as években még a mezőgazdaság húzóágazata volt az 55-60%-os termelési érték részesedéssel. Az utóbbi években azonban az állattenyésztés részesedése a mezőgazdasági bruttó termelési értékéből állandóan csökkent, 2014-ben a KSH adatai szerint már csak 34%-ot képviselt. Ez az arány a fejlett állattenyésztéssel rendelkező országokban ma is 50% feletti. A mezőgazdaságban, az utóbbi húsz évben lezajló gazdasági változásokat elsősorban az állattenyésztés sínylette meg; a baromfiágazat enyhe növekedése mellett a többi állattenyésztési ágazat - így a szarvasmarha-tenyésztés is - visszaesett, amit az állatlétszámok alakulása jól tükröz. Hazánkban az 1950-es években a szarvasmarha-létszám meghaladta a 2 milliót, a tehénállomány 1 millió felett voh. Az állomány az 1980-as években kezdett el nagyobb mértékben csökkenni, ami felgyorsult a rendszerváltást követően. Ennek következtében 1990 és 2010 között, azaz 20 év alatt kevesebb, mint a felére csökkent a szarvasmarha- és a tehénlétszám (1.1. táblázat). 2011-től viszont évről évre kismértékű növekedést mutat mind a szarvas-marha-, mind a tehénlétszám. Ma az állattenyésztésen belül a szarvasmarha-tenyésztés a második (baromfi, szarvasmarha, sertés) legjelentősebb ágazat, az állattenyésztés bruttó termelési értékéből részesedése 29,2% (KSH 2015).