Rizstermesztés [antikvár]

1. A RIZS EREDETE ÉS JELENTŐSÉGE A rizs őshazáját, alipmnan a termeisztett rizsifajták származnak, még a mai napig sem sikerült biztosan megállapitani. A kutatók nagyobto' része Kínát és Indiát tartja a rizs őshazájának; de vannak, akik Közép-Afrikát, Ausztráliát, Amerikát tartják ennek, ahol a rizs a melieg éghajlatú mocsaras vidékeken vadon is előfordul. Nehéz eldönteni, hogy az utóbbi helyeken talált vadrizs nem az odakerült műveleti rizs elvadult fajtája-e. A rizsre vonatkozó első írásos emlékek Kínáiban maradtak fenn, ahol már közel ötezer év óta foglalkoznak termesztésével. De történelmi adatok szerint Indiában is négyezer éves múltra tekint vissza a rizstermesatés. Kétségtelen tehát, hogy e két ősforrásból indult el a rizs világhódító útjára: Kínából kelet és dél felé, Indiából pedig nyugatra. Indiáiból korán eljutott a rizs Perzsiába, onnan Turkesz-tánba, Szíriába és Egyiptomba. Az aratook, a görögök és a törökök a perzsák révén ismerték meg a rizst. Az arabok útján jutotit el a mai Spanyolország és Portugália területére, majd onnan a XV. században Olaszországba. A törökök pedig a Balkánon, közelebbről Bulgáriábian a Marica völgyében honosítiották meg a rizst a XVI. száziadban. Egyesiek szerint a török hódoltság idején a XVI—XVII. száziadban került a rizs először hazánkba is. Amerikába a rizs a spanyol és portugál, Ausztráliába pedig az angol gyarmatosítók révén került. A rizs az eimberiség cstaknem felének főtápláléka. Dél- és Kelet-Ázsia lakóinak ősidők óta nélkülözhetetlen fő élelmiszere a rizs. Amilyen fontos nekünk a búza, olyan nekik a rizs. Az évi és fejenkénti rizsfogyasztás számadatai bizonyítják a legjobban, milyen fontos szerepeit tölt be a rizs az eigyes népek életében. A rizsfogyasztó államok sorrendjétoen Sziám áll az első helyen évi 360 kg-os fejadagjával. Utána következik Japán 170 kg, Kína 140 kg, Indiia 100 kg-os fejadaggal. Olasz- és Spanyolországban 7 kg, az USA-ban 2,7 kg, Magyarországon 2,5 kg az évi rizsfogyasztás fejenként. 1* 3