Növénykórtan [antikvár]

BEVEZETES. A növény kórtan a növények betegségeit ismertető tudomány. A legrégibb időtől kezdve sok küzdelmük volt a gazdáknak a növényi betegségekkel, de a betegségek okozóit nem ismerték ; leginkább a kedvezőtlen életviszonyok folytán fellépő betegségekkel foglalkoztak, a járványos betegségeket Isten csapásának minősítették. A növényi betegségeket okozó élősködő baktériumok és gombák által előidézett betegségek leírása, a betegségei' megismerése, a növénykórtannak önálló tudománnyá való fejlődése a XIX. század közepével kezdődik A betegség fogalma. Ha valamelyik káros hatás olyan elváltozást idéz elő a növényen, mely a növény élettartamát megrövidíti, akkor a növényt betegnek mondjuk. Az is lehet, hogy a káros hatás csak bizonyos zavart okoz a növény életműködésében, aminek következtében nem rövidül meg a növény élete ; az ilyen elváltozás csak addig tart, ameddig az őket előidéző hatás meg nem szűnik. A káros hatás megszűntével a növény teljesen rendbe jöhet (pl. szobanövényeinknél a világosság hiánya folytán gyakran áll elő betegség, ha aztán a világosságra visszük a növényeket, magukhoz térnek). A növények fejlődése akkor erőteljes, ha a táplálék, a világosság (fény), meleg, a talaj víz- és levegőtartalma elegendő részükre. Ha e tényezők közül valamelyik nem áll a növény szükséglete szerint rendelkezésre, akkor lassan fejlődik, beteg lesz s a növény egyes része vagy az egész növény elpusztul. A növények alkalmazkodó képességének is van szerepe a betegségek fellépésénél. Általában minél kisebb valamely növénynek az alkalmazkodó képessége, annál gyengébb az ellenállása és fogékonyabb a betegségekkel szemben. Ez vonatkozik például a talaj- és időjárási viszonyokra. Betegségnek kell minősítenünk olyan eseteket is, amikor a növény élettartama nem rövidül meg, de rajta olyan elváltozás van, ami a gazda szempontjából károsnak mondható. Beteges elváltozás az pl., ha a kalarábé lágy szövete megfásodik (száraz, meleg nyáron tápanyagban szegény talajon).