Mezőgazdasági építészet [antikvár]

Kiadói borító szakadozott.
Az épület a mezőgazdasági termelőüzem oly tartozéka, mely védelmet nyújt embernek, állatnak, gépnek, terménynek az időjárás káros hatásai ellen. A mezőgazdasági épület kialakítása, felépítése, használata, karbantartása régóta sok gondot ad az üzemvezetésnek, jelentősége azonban a szocialista nagyüzem keretein belül bontakozik ki. Nagyüzemi, kapitalista értelemben vett nagyüzemi épület Magyarországon a XVIII. század végéig nem volt. Ez ideig ugyanis a földesúri birtok jobbágytelkekből állott, s a földhözkötött jobbágy terménybeszolgáltatással, robottal adózott urának. Az áru- és pénzgazdálkodás fejlődésével, a belső és külső piac növekedésével a feudális nagybirtok lassan átalakult kapitalista jellegű nagyüzemmé, s ez az átalakulás hozta létre az igényt az első nagyüzemi majorok és épületek építésére. Mint ahogy a mezőgazdasági termelés fejlődését számtalan külső és belső körülmény hátráltatta, nagymértékben elmaradott volt a kor mezőgazdasági építészete is. Az épületek kialakítását túlnyomórészt a helyi kőművesek, kisiparosok végezték, s kevés olyan birtokos volt, ki szakképzett mérnökkel terveztette meg istállóit, magtárait. Ez volt a helyzet a két világháború közötti időkben is. Meg kell említeni e kor két neves építészét, Groffits Gábort és Kotsis Endrét. Mindkettőjük munkája ugyan a mostoha körülmények miatt szűk területre korlátozódott, a mezőgazdasági építés tudományát mégis nagymértékben segítették.