Méhtolmács 1788 [antikvár]

MÉHTOLMÁCS, AZAZ OLY TUDÓSÍTÁS, AMELLYEL A MÉHTARTÁSNAK MÓDJÁT, SZAPORÍTÁSÁT, HASZNÁT KÍVÁNJA A KÖZJÓNAK ELŐMOZDÍTÁSÁRA VILÁG ELEIBE[N] TERJESZTENI EGY NEMES MAGYAR MÉHÉSZ ELÖLJÁRÓ BESZÉD Kedves Jó Olvasóm! Az emberi elmét a gyönyörködésre lejendő édesítés módja körül igen-igen rendessen tűnölődteti e nagyvilágban az mindennap magokat más-más formában különböztető dolgok vagy esetek tündéres folyásának általán fogva való gondolóra vétele. Hahogy a múlt időbéli krónikák utasításoknál maradva a régieknek mielőttünk hibásnak tetsző históriáját vizsgáljuk, a jelen való környülállásainknak állapotjait azoknál sokkal jobb karban lenni állítjuk: holott pedig a következendő maradéknak az ő akkori okoskodásokból származandó vélekedése szerencsélteti, a mi pályafutásunk helyesebb-é az elmúlt óságnál, vagy pedig a jövendőbéliek cselekedetei elébb valók lésznek mind a régieknél, mind a mostaniaknál? Úgyhogy még az eddig élő emberek közzül ritkán, vagy inkább mondhatom, egy se találkozott, aki oly remek munkát eszével vagy kezével mívelt volna, amellyet többnyire maga, gyakrabban pedig mások vagy meg nem jobbítottak, vagy meg nem vesztegettek, vagy egész-szen álorcában nem öltöztettek volna, ahonnan az embereknek semmi névvel nevezendő dolgokat - eszeknek úgymint, vagy testeknek munkáit - bizonyos állandónak nevezni nem merészlem.