Erdőművelés II. [antikvár]

Az erdőnevelés feladata és fejlesztési irányelvei Általános erdőnevelési feladatok Az erdőnevelés feladata, hogy a faállományokat gazdasági célkitűzéseinknek megfelelően alakítsa. Segítenie kell a faállomány növekedését és fejlődését, minőségének javulását, növelnie ellenállóképességét a károsításokkal szemben és alkalmassá kell tennie az állományt a napjainkban egyre fontosabbá váló egyéb funkciók ellátására is. E célok egy része a távoli jövőre, a véghasználatra, más része a következő egy-két évtizedre vonatkozik. Sokfélék az erdőgazdálkodás célkitűzései, az erdőnevelési tevékenységet tehát nem lehet csak az egyik vagy a másik elérésére korlátozni, ennek — a kielégítendő szükségletek mellett — sok esetben határt szabnak a tartamos biztonságos gazdálkodás mindenkor és mindenütt érvényes alapelvei is. Az erdőnevelés feladata tehát rendkívül összetett. Ezt a feladatot csak akkor és úgy lehet jól megoldani, ha ismerjük az erdő életközösségében lejátszódó bonyolult életfolyamatokat. A növekedési és a fejlődési viszonyokkal egyidőben tisztázni kell az erdőben végbemenő természetes kiválasztódás irányát, mértékét és ütemét, hogy a mesterséges kiválasztást — a lehetőségeken belül — a természet útmutatása alapján, a természet erőinek teljes hasznosításával valósítsuk meg. Az erdőneveléssel — az erdőgazdálkodás célkitűzéseinek megvalósítása érdekében — a következő fontosabb részfeladatokat kell megoldani: 1. A termelési célt szolgáló fő fafajokból optimális számú egyedek fenntartása a termelési ciklus különböző szakaszaiban, a tervezett méreteknek, illetve célválasztékoknak megfelelően. 2. Az állományszerkezet, illetve egyes tényezői szabályozásával lehetővé tenni a célválasztékok minél rövidebb időn belüli megtermelését. 3. A fő fafajok legkiválóbb egyedeinek kiválogatása, fenntartása és megsegítése, a termeivény minőségének és értékének fokozása érdekében. E feladatok megvalósításának igen fontos elemei a nevelövágások, melyeknek nem elsőrendű célja, csak közbenső, gazdasági jellegű eredménye az előhasználati faanyagnyerés. A nevelővágások során kikerülő előhasználati fatömeg értéke a vastag rudas állományokban végzett törzskiválasztó gyérítésektől kezdve általában már meghaladja a nevelővágásra (gyérítésre) fordított közvetlen költségeket. A gyérítések hatása tekintetében még sok a tisztázatlan kérdés. Abban azonban már egyöntetűen megegyeznek a kutatók, hogy ezen állománynevelési munka súlypontját a tenyészidő első felére kell helyezni, és a későbbiekben már kisebb beavatkozásokkal is megelégedhetünk. A termelési célkitűzéseknek leginkább megfelelő jó minőségű fák kiválogatásával és növekedésének elősegítésével kedvezőbbé válik az erdő egészségi állapota, fokozódik az egyes