Erdőművelés I. [antikvár]

Bevezetés A magyar erdőgazdálkodás célkitűzéseit és alapelveit az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény, illetve az 1970. évi 28. számú törvényerejű rendelet a következőkben határozza meg: „el kell érni, hogy — a meglevő erdők korszerű kezelése és az új erdőtelepítések, fásítások révén az ország élőfakészlete tovább növekedjék, a népgazdaság és a lakosság több, jobb és és olcsóbb fához, valamint egyéb erdei termékhez jusson; — az erdők és fásítások fokozottabb mértékben feleljenek meg talajvédelmi, vízgazdálkodást szabályozó, helyi éghajlatot befolyásoló, egészségvédő és egyéb hasznos rendeltetésének." Az 1961. évi törvény előírja, hogy az erdőgazdálkodás részletes szabályait Országos Erdőgazdálkodási Szabályzatban kell meghatározni. Mindhárom jogforrás azonban (beleértve a közeljövőben megjelenő Országos Erdőgazdálkodási Szabályzat-ot is) csak az erdőgazdálkodás alapelveit és szabályait foglalja össze a kivitelezés módjára való utalás nélkül. A célkitűzések megvalósítását szolgáló eljárások és technológiák ismertetésére, területhasznosítási és fafajgazdálkodási elgondolásaink részletes kifejtésére — jellegénél fogva — nem térhet ki sem az Erdőtörvény sem az Országos Erdőgazdálkodási Szabályzat. Az erdőgazdálkodás alapvetően két, egymástól sajátosságaiban lényegesen eltérő,, mégis egymással szoros kölcsönhatásban összefüggő tevékenységet foglal magában. Az elsö, amely perspektívában, tervezésben és a megvalósítás következményeiben hosszúlejáratú (15—120 év), és eredményei vagy esetleges hibái csak évtizedek múlva jelentkeznek: az erdőművelés. A beruházás gyakorlatban szokatlanul hosszú megtérülési ideje, a későbbi helyesbítés, módosítás korlátozott lehetőségei komoly felelősséget rónak az erdőművelőre. A ma erdőmüvelője a holnap erdejének képét alakítja, formálja, átgondolt tevékenysége teremtheti meg az erdő többoldalú hasznosításának feltételeit. Az erdőhasználat (fakitermelés-fafeldolgozás) köre a gazdasági elszámolás éves vonatkozásában nagyobb jelentőségű, és a pillanatnyi anyagi érdekeUség meghatározója is, de a döntések körét illetően sokkal rugalmasabb. A szükséges változtatások vagy tévedések gyorsan, néhány éven belül korrigáihatók, lehetséges a piaci körülményekhez való alkalmazkodás. Az erdőhasználat determinálója tehát a piac mindenkori alakulása, míg az erdőműve lés irányvonalának meghatározója az Erdőtörvény, illetve a hosszúlejáratú, az erdögazdá kodás célkitűzéseit magában foglaló népgazdasági terv. Az elmúlt időszakra vonatkozó erdőművelési irányelveket és technológiákat a vo Országos Erdészeti Főigazgatóság — Maggazdálkodási (1951), Csemetetermelési (1955