Bővebb ismertető
Az Erdészeti Szállítástan felsőfokú oktatása hazánkban jelentős múltra tekint vissza. A múlt században hosszú ideig, a kor technikai színvonalának megfelelően, az Erdőhasználattan keretében került előadásra, majd később a szállítóberendezések építésével kapcsolatos részeket a Bányászati és Erdészeti Akadémia Építéstani Tanszéke oktatta kellő részletességgel. A fejlődés fontos lépcsőjének tekinthetjük Sobó Jenő akadémiai tanárnak 1899-ben Selmecbányán megjelent 970 oldalas könyvét, mely tartalmát tekintve, annak ellenére, hogy az "Erdészeti Építéstan" II. részeként "Út-, vasút- és hídépítéstan" címet viseli, az akkori technikai színvonalnak és felfogásnak megfelelő Erdészeti Szállítástannak tekinthető. A vágástéri anyagmozgatást a tarvágásos üzemmódnak és az akkori termelési viszonyoknak megfelelő szinten, mérsékelt terjedelemben, továbbra is az Erdőhasználattan tárgyalta.
Sobó Jenő munkája először foglalkozik a kötélpálya-építéssel és ennek tárgyköréből is igen részletes és korszerű ismereteket ad.
Ettől az időponttól kezdve hazánk felszabadulásáig, sőt még azután is, az erdészeti szállítástechnikát, melyet három félévben oktattak, az erdei vasút uralta. Ennek jegyében került kiadásra 1920-ban a már akkor "Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola" címet viselő intézetünkben Jankó Sándor főiskolai tanár kétkötetes Erdei Szállító Berendezések c. könyve.