Borbarát 2010/01 [antikvár]

Történt egyszer, hogy nevezetes Gryllus Vilmos Mádon járt, s a hegyaljai gyerekeknek a falu református templomában remekbe szabott előadással kedveskedett. Április lévén hűvös is volt az idő a teljes józanságra no meg találkozzék minden nagyság , így a boroskodás és énekeskedészáróakkordjaként a mester ellátogatott egy kiváló borász pincéjébe.Négy óra lehetett, amikor érkeztünk. Vilmos hat órai távozásban reménykedett. Magam a nyolc órás befejezéssel számoltam. Tíz is elmúlt,amikor a dal koronázatlan királya nagy jókedvre kerekedvén elővette gitárját, s szűk háromfős hallgatóságának bő háromórás koncertet adott.Senkinek sem kívánom, hogy hasonló esetben - miként magam a gépkocsivezetők józanságára legyen kárhoztatva. A vizespohárral eltöltött hosszú órák azonban egy fontos megfigyeléssel gazdagították tudásomat, amit ezennel a köz okulására bocsátok.Férfiemberek esetében a borivás három stációba rendeződik. Egy palack/fő elfogyasztása után az urak rendszerint a bor s a nő kapcsolatátfeszegetik, miközben lelkük mélyen átitatódik a szépség e két megjelenésiformájától. Két palack/fő állapotában a bor s az Isten témaköre kerülterítékre, s a férfi megérinti szavaival a fellegek finom fodrát. Három palack/fő állapota oly termékeny, gazdag és szerteágazó, hogy tematikájáttekintve az megragadhatatlan, csupán formai ismérve írható le. E jegyviszont egyértelmű: ezen állapotban ugyanis bárki kezdjen mondókájába,az első, rendszerint többszörösen összetett mondata végére elfeledi, honnan indult el. Gondolatára viszont az ivócimbora mindig tud válaszolni.De ti, kedves barátaim, ne aggódjatok! Nyugodtan irkáljanak a lelketlen, hideg fejű józanok, az ébredések után friss erőt ad az ősi tudás, mi-szerint a kijózanodott ember mindig bölcsebb annál, mint aki meg semmámorosodott.