Bevezetés az állatorvosi belgyógyászatba [antikvár]

A sokrétű állatorvosi munka egyik alapja az élő állat vizsgálata. A klinikai vizsgálat meghatározó jelentősége az állatorvosi tevékenység betegközponti, gyógyító jellegének kibővülése után is megmaradt. A nagy állatlétszámú telepek létesítésével pedig fontossága még tovább növekedett. Mind általánosabban igaz a mondás: nem mondhatja állatorvosnak magát az, aki a klinikai vizsgálat szabályait nem ismeri, aki az élő állaton jelentkező tüneteket nem tudja értékelni. Valóban, az állatorvosi munka végső céljának megvalósítása - segíteni az élelmiszer-gazdaságot abban, hogyan minél több, jobb minőségű, olcsó állati terméket, minél rövidebb idő alatt állítson elő - jelentős részben továbbra is a klinikai ismeretanyagon nyugszik. Ilyen irányú képzettsége a mezőgazdasági üzemekben csak az állatorvosnak van Hasznosságát a legegyszerűbben ezen az alapon bizonyíthatja. A klinikai állatorvosi képzettség lényegében a belgyógyászatra épül. Ismeretanyagát ugyanis nemcsak a szoros értelemben vett többi klinikai tárgy (szülészet, sebészet), de az egyéb szaktárgyak (parazitológia, járványtan, élelmiszer-higiénia stb.) sem nélkülözhetik. Az állatorvosi belgyógyászat két részből tevődik össze. Bevezető része a vizsgálati módszerekkel, a tünetekkel, míg a részletes belgyógyászat a szervek betegségeivel foglalkozik. Az élő állat vizsgálata lényegében minden állatfajnál azonos, s általános és részletes részből tevődik össze. A részletes vizsgálat történhet a szervek vagy a testtájékok szerint. Bár a gyakorló állatorvos az álat klinikai vizsgálatát gyakran a kényelmesebb - és bizonyos értelemben a racionálisabb - testtájékok szerinti sorrendben végzi, didaktiaki szempontból mégis a szervek sorrendjében történő vizsgálat tanítását tartjuk előnyösebbnek. Ez a könyv is ezt a rendszert követi. A most kézbe adott könyv mindenekelőtt az állatorvostan-hallgatók belgyógyászati tanulmányait igyekszik elősegíteni. Az újabb vizsgálati módszerek megismerése azonban a gyakorló állatorvosok számára is nélkülözhetetlen, hiszen munkájuk megfelelő szinten való végzése ezek nélkül az ismeretek nélkül lehetetlen. A fizikális klinikai vizsgálat és a műszeres (apparatív) diagnosztika módszereit tárgyaljuk részletesen, míg a laboratóriumi eljárásokra csak hivatkozunk. Ez utóbbiak ismeretanyagát a már korábban megjelent "Állatorvosi belgyógyászati laboratóriumi diagnosztika" című könyvben foglaltuk össze. Nagy hálával tartozom munkatársaimnak, akik segítségemre voltak az ábraanyag összeállításában. Köszönet lektoraimnak, Dr. Benedek Gábor egyetemi docensnek, és Dr. Lami Gyula egyetemi tanárnak, az állatorvostudományok kandidátusainak, akik megjegyzéseikkel és javításaikkal a könyv használhatóságát jelentősen növelték. Utoljára, de nem utolsósorban. Tolnai Sándorné előadónak, kedves munkatársamnak köszönöm meg a kézirat nagy a kézirat nagy figyelmet igénylő előkészítését.