Az én házam - az én váram [antikvár]

Vissza a természethez! A vágy, hogy saját háza és kertje legyen, sohase volt oly élénk a magyar népnek úgyszólván minden rétegében, mint a gazdasági válságnak az utolsó évtizedben reánk szakadt szomorú korszakában. A háborút megelőző évek gazdasági fejlődése nagy városokba zsúfolta össze a lakosságot és kitermelte a hatalmas bérkaszárnyák tipusát, melynek örömtelen szürkesége - a levegőnek és napfénynek kizárásával - a testi és lelki elsatnyulás minden fajtájának forrása lett. Mint a gyökerestől kitépett fa, melyet idegen határba ültet az erőszakos kertész, a Természettől elszakított ember is megsínylette azt a gazdasági átalakulást, mely a technika rohamos fejlődésével forradalmasította a termelést és a gyáripar gigászi versenyét avatta a világgazdaság tengelyévé. Az utolsó száz évnek egyik legnagyobb államférfija - Bismarck herceg - már akkor megsejtette a világvárosok és a nagy ipari föllendülés romboló hatását és követelte, hogy lehetőleg "mindenkinek meglegyen a maga családi háza, hozzá tartozó kis kertecskével", ahol üres óráit csöndes, üdítő pihenésben, vagy szórakoztató, kerti gazdálkodással tölthesse el: szükség esetén pedig - ha átmenetileg munkahiány sujtaná - kis kertje terményeiből, bár talán szükösen is, de eltarthassa magát és családját.