Állattenyésztési enciklopédia 1-3. [antikvár]

ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ Napjainkban már 2,7 milliárdra növekedett és évenként mintegy 30—40 millióval gyarapszik a Föld lakossága. Hazánk lakosságának száma is állandóan nő. Egyrészt ez a tény, másrészt az a kötelezettség, hogy ne csak több, hanem értékesebb és olcsóbb termékekkel lássuk el dolgozó népünket, azt az igényt támasztja elsősorban mezőgazdasági termelésünkkel szemben, hogy azt belterjesebbé és gazdaságosabbá tegyük, a termékek minőségének biológiai és fogyasztási értékét pedig növeljük. Mezőgazdaságunk belterjessé tételét elsősorban az állattenyésztés keretének bővítésétől és intenzívebbé tételétől remélhetjük. Az igények az emberi fogyasztás szempontjából értékesebb állati termékek iránt állandóan emelkednek. A tenyésztőknek, a mezőgazdaság gyakorlatának és irányítóinak, nemkülönben a mezőgazdasági tudomány művelőinek egyaránt fontos feladatok jutnak a vázolt célok elérésében. Egyik legdöntőbb tényező e téren a tudás elmélyítése az állattenyésztés minden területén, elsősorban a szakembereink képzésében és tájékoztatásában fontos szerepet betöltő szakkönyvek révén. Állattenyésztési szakirodalmunknak úgyszólván minden területén megvannak már, vagy kiadás alatt állnak azok a szakkönyvei, amelyek a szakemberek továbbképzését, a legmagasabb állattenyésztési szakképzést, továbbá a tudomány művelőinek ilyen kézikönyvek iránt megnyilvánuló igényeit kielégítik. Ezek a kézikönyv jellegű szakkönyvek azonban terjedelmességük és részletességük folytán kevésbé alkalmasak az újabb egyetemi és főiskolai általános mezőgazdasági képzésre. A dolog természetéből folyóan viszont még kevésbé elégíthetik ki ezeket az igényeket a középiskolai vagy nem mezőgazdasági főiskolai jellegű képzést nyújtó tankönyvek. Éppen ezért mind sürgetőbben jelentkezett — különösen az egyetemi és a főiskolai oktatás részéről — az az igény, hogy az általános jellegű — nem szakosított — főiskolai mezőgazdasági képzés számára mind terjedelem, mind színvonal vonatkozásában megfelelő tankönyvsorozat készüljön. Ezért örömmel vállaltam olyan enciklopédikus jellegű munka szerkesztését, amely az általános állattenyésztéstant, a takarmányozástant, a szarvasmarha-, a sertés-, a juh-, a ló-, a baromfitenyésztéstant és tejgazdaságtant magában foglalja. Különös öröm számomra, hogy az állattenyésztés egyes ágazatainak élvonalbeli képviselőit sikerült megnyerni a megfelelő szakrészek megírására. Személyük egyben biztosíték arra, hogy az általuk írt részek nemcsak a főiskolai igényekhez alkalmazkodó tudományos színvonalat képviselik, az ok és okozati összefüggéseket feltárják, hanem tartalmazzák mindazt, ami a főiskolát végzett mezőgazdasági szakember, valamint főiskolai hallgató korszerű ismereteinek és a szocialista nagyüzemek állattenyésztésének irányításához szükséges széles látókörének kialakítását, kellő üzemi, közgazdasági és biológiai szemléletét és nem utolsósorban mezőgazdasági műveltségét megalapozza, illetve kiegészíti. E szempontok érvényesítése érdekében nagy értékű munkát fejtettek ki az egyes