A növények és a stressz [antikvár]

Amikor ismerősök megkérdezik, hogy biológusként mivel foglalkozom, és elmondom, hogy növényi stresszbiológiá-val, az első reakció legtöbbször csodálkozás: „A növényeket is éri stressz?" Sajnos igen! De persze nem olyan módon, ahogy általában az emberek magukat stresszesnek érzik. Mert hisz van talán a növényeknek főnöke, aki a szamárságaival folyton zaklatja? Talán súlyosnak vélt vagy valós magánéleti problémái akadnak? Felzaklatják-e őket napi politikai események? Ugye csupa nem? Hát akkor mi bajuk lehet? Először is nem csupa nem, mert ha a növény főnökének az őt termesztő vagy akár az ablakban nevelő embert tekintjük, aki nem jól gondozza, akkor egy elhanyagolt szobanövény ugyanolyan sajnálatos látványt tud nyújtani, mint egy kivert, gazdátlan kutya vagy egy bánatos ember. Legfeljebb nem csahol kétségbeesetten, de attól még nem érzi jól magát. Látszólag a magánéleti problémáiról sem panaszkodik folyton, mert a növények más nyelvet használnak, mint mi, emberek, és ezt a nyelvet még annyira sem értjük, mint a kedvenc háziállatok jelzéseit. De azért bármilyen furcsa, a növények is kommunikálnak, képesek egymást veszélyre is figyelmeztetni. Másodszor, a növényeknek sokkal nehezebb - legalábbis számukra nehezebb - problémákkal kell megküzdeniük