A nagy víztartalmú kukorica energiatakarékos tárolása [antikvár]

Bevezetés A kukorica hazánk legjelentősebb növénye. Részesedésünk a világtermelésben a betakarított területet tekintve évek óta 1%, míg az összes termésből 1,8% körüli, amely egyben kukoricatermesztésünk nemzetközi méretekben is kiemelkedő színvonalát mutatja, hiszen az 1 millió hektárnál nagyobb területen termelő országok rangsorában évek óta a 2., 3. helyet foglaljuk el. Az 1979—82. évi termésátlagok alapján csak az Egyesült Államok előz meg bennünket. A kukorica kisebbik hányadát közvetlenül táplálkozási célra (dara, liszt, pehely, cukrozott készítmények, hidrolizátumok stb.), ipari alapanyagként (szeszgyártás, hidrolizátumok, gyógyszer- és fermentációs ipar, keményítőgyártás, cukorgyártás stb.), exportra, nagyobbik hányadát takarmányozási célra hasznosítjuk. Évenkénti kukoricatermésünket több évre visszamenőleg az 1. táblázat tartalmazza. A kimagasló terméseredmények további növelése a kukoricanemesítéssel szemben évről évre növekvő igényt támaszt. Ki kell aknázni a növényekben rejlő genetikai tartalékokat, növelni kell ezek kihasználását, javítani kell az agrotechnikai feltételeket. A következő időszak feladatai közé tartozik a meglevő hibridek szárszilárdságának, betegségekkel szembeni ellenállóképességének és kémiai összetételének javítása. Meg kell kezdeni a meglévő tenyészanyagok élettani szelekcióját, a fényt, a vizet és a tápanyagokat gazdaságosabban hasznosító típusok előállítását (Bálint, 1977). Mindenekelőtt olyan agrotechnikát kell kidolgozni, amellyel a betakarított szemtermés ubiquiter (mindenütt előforduló, ún. raktári) penészgombáktól mentesen állítható elő.