A magyar jobbágyság története [antikvár]

BEVEZETÉS A mai magyar állani területe legnagyobb részében lakatlan sivatag volt, midőn ezer évvel ezelőtt (896) Árpád fejedelem ázsiai eredetű lovas népe birtokba vette. Legáldollabb tájait avar pusztaságnak ne* vezték, az erdélyi és az északkeleti erdős hegyvidék egészen kívül állt a polgárosodás keretén s ezidőbeli sorsát áthathatatlan homály borítja. De az államélet ott is, ahol a szomszéd németek a Dunántűi, a morvák Dunán innen, a bolgárok délen már kezdték lerakni alapjait, még a legalantibb fokon maradt és a hódító magyarságnak jutott az emlékezetes, egész Közép-Európa sorsára döntő jelentőségű feladat, hogy mai hazájának addig soha együvé nem tartozó részeit politikai egésszé forrassza össze, alkotását vérével és verejtékével megvédje, szüntelen, áldozatos munkájával benépesítse s a nyugati polgárosodás világába bevezesse. Géniuszának legdicsőségesebb alkotásai közé tartozik ebbeli munkája, mellyel az egész művelt emberiségnek hasznos szolgálatot tett s önálló állami léteiének elévülhetetlen jogcímet szerzett. Hazájának polgárosítása épúgy örökké ragyogó hőstettei közé tartozik, mint azok a háborúk, azok a szakadatlan véres erőlködések, melyeket meg-oltalmazásáért, határai kiterjesztéséért és biztosításáért vívott. Amint ezekben külső ellenségei ellen védekezett, úgy küzdötte a munka terén örökös, tömérdek emberéletet fogyasztó harcait a vad természet szilajságával, midőn duzzadó erejének tetemes hányadát arra áldozta, hogy irlsa az erdőt, zabolázza a vad vizeket, fölszárílsa a mocsarakat, ingoványokat, lápokat, melyek a dús talajt ellepték. Évszázadról évszázadra soha sem lankadó eréllyel, zajtalan, de hősi kitartással folytatta e dicső feladatát, melyet ellenséges dúlások vagy elemi csapások sokszor szakítottak félbe, úgy, hogy többször élőiről kellett kezdenie a munkát. Megtette ezt is; lankadatlan buzgalommal, lelkes önfeláldozással, friss tetterővel látott újra meg újra fenkölt hivatásához » mindinkább ura lett a vad természetnek.