A bor [antikvár]

A könyvtest kicsit deformált.
A bor isteni ital. Vagyis az istenek itala. Hogy mi minden van a szőlőben, micsoda nyomelemek, miféle létfontosságú ásványi anyagok, talán még a szakemberek sem tudnak erre teljesen tökéletes választ adni. Vagy lehet, hogy tudnak, de nekünk, borszeretőknek, jobb így, megmaradni boldog tudatlanságban. Mindenesetre nincs író, aki ne fordult volna ösztönösen egy-egy alkalommal segítségért a borhoz, és nehogy olyasmire gondoljunk, hogy az alkoholhoz fordult segítségért, hogy pusztán az, ami az írót vonzza, sokkal inkább az egy-egy pohár bor által felkeltett pezsgés, a vér érzékeny reakciója, az erek tágulása, az élénkülő inspiráció, ami valójában érdekes lehet bárkinek is. Hosszan és sokat lehetne beszélni irodalom és bor kapcsolatáról. Mert a bor és az irodalom évezredek óta édestestvérek. Már Homérosznál. Már a Gilgames-történetben. Merthogy az irodalom a valóságból dolgozik. És a bor: része a valóságnak. A bor maga az élet.