48-as Kossuth Évkönyv [antikvár]

Január Az 1848-as újesztendő napja nyugalmasan és békésen köszöntött Magyarországra. A Pozsonyban ülésező országgyűlés még karácsony előtt félbeszakadt és a követek hazakocsiztak az ünnepekre. Pozsony város szokásos újévi bálját a polgái'okon kívül csak néhány ott lakó . főnemes látogatta ás a csárdás, a valzer meg a lengyelke mellett vigadozva köszöntötték az újév hajnalát. Pozsonyban báloztak, de annál nagyobb szomorúság uralkodott az ország nagyobb felében. A sok millió jobbágy nemzedékek óta megszokott keserves sorsához újabb baj járult: egymásután két esztendőben pusztított az aszály, különösen a Felvidéken és akárhány megyében a megművelt föld még a vetőmagot sem adta vissza. A búza ára hihetetlenül magasba szökött, egy pesti mérőt nem adtak 22 bankó forinton alul és ha a szegény nép nem tudta megfizetni, — éhfezett. Éhínség és járvány dühöngött a Felvidéken és a bécsi lapok, anielyek sosem ke^dvelték különös módon a magyarokat, képtelen meséket találtak ki a magyar állapotokról. Egyikük azt írta, hogy Magyarországon már emberhúst esznek és hogy Árvában az egyik, végső nyomorba jutott jobbágy-család gyermekét főzte meg és fogyasztotta el. Ekkora rágalmat Árva. megye sem hagyott magán száradni, vizsgálatot indított, ami aztán kiderítette, hogy a meséből egy szó sem igaz. Az viszont igaz, hogy áz éhező emberek már kutyahússal táplálkoznak. A magyar lapok közölték is a cáfolatot, de német kartársaik nem adtak helyt számára. Ök még a későbbi hónapok folyamán is szívesen írtak az „emberevő magyarokrór', azokról az emberevő magyarokról, akik a Tiszától a Lajtáig kergették vissza a császár büszke hadseregét! Bállal és ínséggel —- így kezdődött a nagy esztendő! Nem okoskodás után, de azon prófétai ihletből — vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek — melly a költőben van, világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű erőszakos megrázkódtatáshoz. Ezt többször leírtam, még többeknek ¦ el- mondtam. Senki sem hitte jövendölésemet, sokan kinevettek érte, golyhónak neveztek, de azért folyvást élt bennem ama hit s úgy voltam, mint az állatok a földindulás, vagy napfogyatkozás előtt. (Petőfi Sándor naplójából, 1848 márc. 17.) Az egyetértés, melly eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd. Német polgárok, bevádollak benneteket a nemzet és az utókor előtt, hogy azt ti bontottátok föl! e- kettő ítéljen felettetek. (Petőfi Sándor naplójából, 1848 márc. 20.) Szabad a sajtó Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, — szívembe mártanám kardomat s úgy írnám le haldokolva piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugara. (Petőfi naplójából, 1848 márc. 15.) Itt Miskolczon azt beszélik, hogy a legközelebbi valamelyik éjszakán a Zöldfa előtt egy kocsi állott meg, Iiirt?,-len lovakat váltott a kocsisa, aki egyetlen szót magyarul jnem tudott; — a kocsiban négy férfi ült, s gyorsan el-uta^ztak felfelé. Némelyek azt hiszik és ajEt a hírt terjesztgetik, hogy azon kocsiban Metternich utazott Oroszhonba, hoinnan miajd sereggel térend vissza, V. Ferdinánd birtokát meghódítavidó. Ki ^tud-hatja az ég és jövendő titkait? (Sáfrány Mihály honvédtüzér 'naplójából 1848 márc. 2Z.) W' 11