Új magyar lexikon 1-7. [antikvár]

Az Új Magyar Lexikon kiadását nem csak az a puszta tény tette szükségessé, hogy a régebben megjelent kis és nagy terjedelmű lexikális művek már nem kaphatók a könyvpiacon, hiszen az utolsó magyar lexikon tizenkét évvel ezelőtt látott napvilágot. Megjelentetését elsősorban az teszi halaszthatatlanná, hogy a magyar olvasóközönség hatalmasan kiszélesedett köre kétségtelenül igényt tart egy olyan összefoglaló műre, amely röviden, közérthetően és megbízhatóan tájékoztat az ismeretek haladásáról, a társadalmi vívmányokról, és segítséget nyújt abban, hogy korunk tudománya, a marxizmus-leninizmus szellemében helyes ítéletet alkothassunk a múlt és a jelen nagy eseményeiről, eszméiről és embereiről. Ez az igény és a belőle folyó feladat világosan megszabja lexikonunk kereteit, tartalmát és szerkezetét. A címszavak válogatásában nem törekedhettünk teljességre, hiszen a birtokunkban lévő félmilliós címszóanyagból kellett kiválasztanunk azt a mintegy negyvenezret, amelyet a megszabott keretek között módunkban van megvilágítani. Arra törekedtünk, hogy az Új Magyar Lexikon viszonylag szerény méretei ellenére a korszerű, fontos ismeretek minél szélesebb körét ölelje fel, és ezért terjedelmét nem növeltük feleslegesen a lexikonról lexikonra hurcolt elavult és érdektelenné vált fogalmakról írt cikkekkel. A tárgyalás részletességének is a terjedelem szabott határt. A mű kevés hosszú és átfogó, viszont sok rövidebb terjedelmű, de a kérdés lényegéről gyors felvilágosítást adó cikket tartalmaz. Éppen ezért nem helyettesíti a szaklexikonokat, még kevésbé a szakkönyveket; a fontosabb cikkekhez csatlakozó szakirodalmi könyvjegyzék azonban útbaigazítást ad annak, aki a témával tüzetesebben kíván foglalkozni.