Geopolitika és biztonság [antikvár]

GAZDAG FERENC A GEOPOLITIKA FOGALMÁRÓL ÉS FEJLŐDÉSÉRŐL A gyanútlan, de az evidenciaként nem kezelhető fogalmak használatát óvatosan megközelítő olvasó alighanem az értelmező szótár után nyúl, ha a geopolitika kifejezéssel találkozik. Nagy valószínűséggel olyasmiket fog találni benne, hogy a „geopolitika az államok fejlődését, nemzetközi kapcsolatrendszerét, szövetségi-hatalmi viszonyait földrajzi szempontból vizsgáló tudományterület". Kidolgozói és alkalmazói olyan kérdéseket vizsgáltak, mint például, hogy „milyen hatást gyakorol az államok társadalmi-gazdasági fejlődésére, nemzetközi kapcsolatrendszerére, világpolitikai súlyára a földrajzi fekvés (pl. tengeri útvonalak elérési lehetősége), a domborzat, vagy a klíma". Képviselői igen gyakran determinista nézeteket vallottak, a természeti adottságoknak túlzott jelentőséget tulajdonítva. A XIX. század során szinte párhuzamosan bontakoztak ki az akkori nagyhatalmakhoz kapcsolható német, brit, amerikai, francia és orosz iskolák. A két világháború között elsősorban a német és brit geopolitikai irányzat jelentkezett nagyobb munkákkal. Az 1930-as években a geopolitika tanításait (pl. élettér-elmélet) átvették a fasiszta hatalmak, s erőszakos terjeszkedésüknek, más népek leigázásának az igazolására használták. A második világháború után a klasszikus geopolitikát felváltotta a geostratégia, amely a katonai-stratégiai kérdések földrajzi szempontú vizsgálatát végzi, s amelynek súlypontjai az Egyesült Államokba és a Szovjetunióba kerültek át. Napjainktól pedig az „1990 után a hidegháború befejezését követően, a távközlési és közlekedési technológiák fejlődése révén, valamint a fokozódó globalizálódás nyomán a geopolitikai kutatások is egyre inkább gazdasági tartalmat nyertek, ezt az irányzatot geoökonómiának nevezik." Az ilyen és hasonló definíciók értelmezése azonban további erőfeszítéseket igényel, ezért a lexikonidézetek számának gyarapítása helyett célszerűbbnek tűnik egy kis fogalomtörténettel segíteni a jelen kötet forgatóit. Első pillantásra is látható, hogy a földrajztudomány és a politikatudomány határvonalán elhelyezkedő, több mint százéves diszciplína felettébb érdekes pályát tudhat magáénak: viharos sikerek a XIX. században és a XX. század elején (főként az európai kontinensen), aztán szinte teljes