Új Európa 1943. november [antikvár]

Részlet: A FEJLŐDÉS UTJA Háborús korokban mindig bizonyos pesszimizmus lesz urrá az emberi lelkek felett. Amikor az emberek látják azt a sok vért, nyomort, pusztulást, kegyetlenséget, embertelenséget, amit egy-egy ilyen nagy háború előidéz, egészen érthetőleg feltámad sok ember lelkében a kétely: vajjon van-e egyáltalán emberi haladás? Vajjon fejlődött-e az emberiség évezredek óta csak valamit is erkölcsben, emberségben? Vajjon nem üres utópia, elérhetetlen ábránd-e az emberi tökéletesedés és haladás eszméje, vajjon az emberiség története nem egy nagy körforgás-e csupán, ahol hullámhegyek és völgyek váltakoznak egymással, anélkül azonban, hogy tényleges előrehaladás történnék?