Stratégiai menedzsment [antikvár]

BEVEZETÉS Jelen tankönyvünk a Master szintű képzés Vezetés és szervezés szak Stratégiai menedzsment tárgyának törzsanyagát tartalmazza. A tankönyvet várhatóan használni fogják más gazdálkodási Master szakok oktatásánál is. A könyv megírásánál ennek megfelelően a tankönyvekkel szembeni didaktikai és formai követelményeket tartottuk szem előtt. Ezt a célt szolgálja a fogalmak és definíciók vastag betűs kiemelése, a fejezetek végén található összefoglalás és az ellenőrző kérdések. Célunk azonban, hogy a könyv ne csak tananyagként legyen alkalmazható, hanem szakkönyvként használhassák vállalati vezetők és a stratégiaalkotás területén dolgozó szakemberek is. A könyv a stratégiaalkotási és -megvalósítási kérdéseket vezetői nézőpontból tárgyalja. Ennek megfelelően könyvünkben kisebb hangsúlyt kap az elemzési és tervezési módszerek ismertetése, s inkább arra koncentrálunk, hogy ezeket miképpen építhetik be a vezetők a stratégiaalkotási és -végrehajtási rendszerekbe. Könyvünk szervesen épít az AULA Kiadónál 2007-ben megjelent Stratégiai és üzleti tervezés című könyvre, amely a Bachelor szintű képzés törzsanyagát tartalmazza. Nem ismételjük meg az ott szereplő témaköröket, hanem azok ismeretét feltételezzük. Amennyiben a tisztelt Olvasó ismeretlen stratégiai fogalmakkal találkozik a könyv olvasása során, akkor javasoljuk, hogy vegye kézbe az említett tankönyvet. A könyv bevezetést követő 1. fejezete a stratégiai menedzsment elméletének és gyakorlatának az 1990-es évektől kezdve végbement fejlődését tekinti át. A fejezet kiinduló gondolata, hogy az új környezeti feltételek közepette jelentős kritika érte a stratégiai tervezés 1970-es években kialakult és széles körben elterjedt felfogását. A globalizálódás, a tudásalapú és az információs társadalom időszakában a korábbinál sokkal rugalmasabb stratégiai megközelítések alkalmazása vált szükségessé. Az új felfogás már nem csupán a racionális tervezési logikára épít, hanem figyelembe veszi a szervezeti és vezetési tényezők szerepét is a stratégiák kialakításában és megvalósításában. Ezek között említhetjük a hatalmi és politikai tényezőket, a szervezeti tanulást, valamint a szervezeti kultúra hatását. Az időtényező szerepe felértékelődött, s előtérbe került a stratégiai rugalmasság, a stratégiai meglepetések menedzselése. A stratégiai menedzsment eszköztára kibővült a benchmarking, az outsourcing és a reengineering alkalmazásával. Az 1990-es években terjedt el a stratégia új felfogása: az erőforrás-alapú stratégia. Ebből fejlődött ki a képességek, majd a dinamikus képességek stratégiaformáló szerepe, valamint a tudásalapú stratégia. További új elemek a stratégiai menedzsmentben a nemzetköziesedés, a szervezetközi hálózatok, a tulajdonosi érték és az érintettek stratégiai szerepe, a stratégiai összhang megvalósításának lehetőségei, valamint a változásvezetés összekapcsolása a stratégiával. A korszerű infomáció-technológia stratégiai jelentőségre tett szert, továbbá szervesen beépültek a stratégiai gondolkodásba az üzleti etika szempontjai. Az elméleti és gyakorlati fejlődés ezen új elemei részletesen megjelennek a könyv további fejezeteiben.