Értékpapírok kézikönyve [antikvár]

Fedlapja karcos, kopott, a könyvben több helyen tintás aláhúzások.
Az értékpapír lényegét igen találóan fejezi ki az elnevezése, mert az magában foglalja azt, amit ez a papírfajta jelent. Nevezetesen azt a tényt, hogy az ilyen papír esetén nem egyszerű okiratról vagy papírról van szó, hanem olyanról, ami önmagában értéket képvisel, azaz értékpapírról. Az értékpapír tehát, már a nevéből kitűnően is, egy különleges okiratfajta. Ezért a sajátosságai miatt egyedülálló szerepet képes betölteni a tőke gyors és célirányos áramlásának a biztosításában. Az értékpapír gazdasági szerepének és jogi jellegének a meghatározásához az értékpapír történeti háttere adja a legbiztonságosabb támpontokat. A távoli múltból kirajzolódó gyökerek viszont egyértelműen arra utalnak: gazdasági szükség és a hitelviszonyok fejlődése alakította ki ezt a különleges papírfajtát. S érdekes körülmény, hogy bemutatóra szóló papírokhoz hasonló okiratokat a pénzügyi és áruműveleteknél már az ógörög és római korban is használtak. A középkorban pedig frank és longobárd iratok között találtak forgatható papírokhoz hasonló okiratokat. A gazdasági és gyakorlati szükség „szülői'' szerepét plasztikus módon villantja fel világhírű könyvében, a „Foucault inga"-ban Umberto Eco is.