Pénzügyi döntések megalapozása - Munkafüzet [antikvár]

Bevezetés A nyúl mint tolmács A tisztás szélén egy kerek képű Úritök vigyorgott. A mese kezdetén, tehát most, egyidőben a nem túl lényeges Úritök mesteri vigyorgásával, a Kecske azt mondta: - Mek-mek. Nos, ha tudnék kecskéül, ezen nyomban mondanám is, mit jelentett ez a mek-mek. A bökkenő az, hogy nem tudok kecskéül, így hát jelenthette azt is, hogy: „Hej, de jó friss ez a réti csen-kesz", de azt is, hogy: „Mindig csak ez a vacak réti csenkesz! Unom." Ez azonban most már sohasem derül ki, már csak azért se, mert az erdőből kilépett a Ló, megállt a tisztás szélén, és jó hangosan azt mondta: - Nyihaha. A Kecske fölkapta a fejét, egy darabig bámult a Lóra, mint borjú az új kapura. Aztán olyan nemtudomformán széttárta a két első lábát, jelezvén, hogy ebből a nyihahából egy kukkot sem ért. - Mek-mek - majd kis gondolkozás után még hozzátette -, mek. A Ló megrántotta a vállát, egyúttal a fejét is rázta, s azt mondta: - Nyihaha. Ami jelenthette azt is, hogy „nem értem", de esetleg azt is, hogy „jó napot". Nem tudom. Sajnos nem tudok lóul. Nagyobb baj, hogy a Kecske sem tudott. Közelebb léptek egymáshoz. - Nyihaha, nyihaha - magyarázta a Ló. - Mek-mek - próbálkozott a Kecske. Jó lassan, tagoltan mondta, hátha így megérti a Ló. De nem értette.