Otthon a Kárpát-medencében [antikvár]

Előszó Jubilál a Területfejlesztési Szabadegyetem Sopronban. Tíz éves működése alatt nagyon sok vendég járt ebben a műhelyben az autószerelő mestertől az európai parlamenti képviselőig, jelezve, milyen széles palettán mozog az a közpolitika, amit területfejlesztésnek hívunk, és milyen széles az a szereplőkor, amelyik tevékenykedik benne. Az különösen fontos, hogy egy vidéki egyetem a gazdája, ahol szinte zöldmezős beruházásként jött létre a regionális gazdaságtani képzés. A szak alapítói, tanárai nagyon jól döntöttek akkor, amikor a szabadegyetem megalapításával szélesre tárták a kapukat, felmutatva a hallgatóknak e közpolitikai tevékenység nagyon összetett dimenzióit, s egyben kedvet is csinálva a területfejlesztés, mint szakma leendő míívelői számára. Szerencsés volt az alapítás időpontja is, hiszen az uniós csatlakozás fokozottan táplálta a reményt arra, hogy hatékony eszközrendszer és jelentős forrásmennyiség áll majd rendelkezésre a hazai területi különbségek csökkentéséhez, a gazdagabbak helyzetbe hozásához, a szegényebbek felzárkóztatásához. Ebben a régióban kezdetektől fogva nyilvánvalóan különös hangsúlyt kapott a határon átnjmló együttműködés, hiszen az európai integrációt politikai értelemben is támogató, s egyben fejlesztési forrást, kölcsönös tanulási esélyt, fórumot biztosító projektek a nyugati határszélen avatott szomszéd segítségével gyorsan elindultak. Regionalizmus, szubszidiaritás, partnerség, olyan varázsszavak voltak, amelyeket hamar elsajátítottuk, csak éppen a gyakorlatba való átültetés maradt el sokszor. Az elmúlt tíz évben a meghívott előadók vélhetően sokszor beszéltek a tervezésről, fejlesztési célokról, szereplőkről, konkrét régiókról, és bizonyos, hogy mindenki egyetértett abban, hogy területfejlesztésre szükség van, s hogy az uniós kohéziós politika nyújt szinte kizárólag lehetőséget arra, hogy az ország térbeli gazdasági, társadalmi polarizálódását mérsékeljük. Abban már bizonyára vita volt, hogy e politika számára a régió, a megye vagy kistérség az optimális térbeli lépték, s hogy milyen intézményekkel, hatalommal és forrásokkal kell a térbeli kereteket megtölteni. Nem csak, illetve nem is elsősorban a szakmai bizonytalanság volt az oka azonban annak, hogy az elmúlt tíz év regionális politikája, a lényegesen több forrás ellenére, mégsem ért el áttörést, nem tudta megállítani a területi különbségek növekedését, ha vannak is látványos produktumai. Nyilvánvalóan a regionális politika önmagában nem is képes erre. Éppen csak