Mindenkit érdekel... [antikvár]

Az egyén és a társadalom csak akkor végezhet eredményes munkát, ha tisztában van feladataival. Az ember, ha fizikai vagy szellemi erejét megfeszíti, tudni akarja, hogy fáradozásaival mit érhet el, mit remélhet. Régebben sokszor csalfa képet festettünk a jövőről. Nem mutattuk meg, hogy az eredmények felé küzdelmes megtorpanásokkal, újrakezdésekkel, örömmel és számtalan gonddal behintett út vezet. Ha valaki a holnap iránt érdeklődött, annak valami ködös megfogalmazásban a jövőről beszéltünk. A számok és adatok tengerében az egyén tétován kereste feladatát. Az ember örökszép joga a boldogság utáni vágyakozás cselekvésre ösztönöz. Mit? - és hogyan? - Miért? - ezzel a kérdő szócskával fordultunk munkásokhoz, miniszterekhez, mérnökökhöz, dolgozó parasztokhoz, bányászokhoz, kutatókhoz, tervezőkhöz és egyéni gazdákhoz, amikor afelől érdeklődtünk, hogy az idén és az ezt követő két esztendőben miként akarják feladataikat megoldani és mik ezek a feladatok. Azzal az elhatározással fogtunk munkához, hogy kendőzés nélkül a nyers valóságot mutatjuk be. A kérdések látszólag sokszor kényesek. Hogyan kereshetne többet a munkás? Szükség volt-e a Dunai Vasműre? Olyan iparágakban, amelyekben valamikor mi, magyarok világhírűek voltunk, miért maradtunk el? Miként lehetne életünkben több fény és kevesebb árny?