Minden nap a te napod [antikvár]

BevezetésHogy miként töltjük a napjainkat, az értelemszerűen azt is jelenti, miként töltjük az életünket.- ANNIÉ DILLARDHarminc éve már, hogy kézhez kaptam az első fizetési csekkemet. Igazából nem is csekk volt, csak néhány papírpénz meg némi apró egy borítékban - mindaz, amit a helyi szupermarketben robotolva kerestem meg. Nem volt egy nagyszerű munka. Rosszul fizetett alkalmazott voltam, nem túl felemelő feladatokkal: árut pakoltam, felmostam a padlót, és egy olyan egyenruhát kellett viselnem, amin még az előző alkalmazott által hátrahagyott foltok éktelenkedtek. A boltvezető undok alak volt, aki dobozszerű kis irodájából árgus szemekkel figyelt mindent, ami az üzletben történik. Én mégis szerettem ott dolgozni. Volt a munkatársak között egyfajta bajtársiasság, időnként még bulizni is elmentünk együtt. Büszkeséggel töltött el, ha gyorsan ki tudtam szolgálni a vásárlókat. Hasznosnak éreztem magam.Hat évvel később már jóval feljebb tartottam a ranglétrán: kutató voltam egy közgazdasági intézetben. Volt saját irodám, és meglepően nagyszámú szelektív hulladékgyűjtő állt csak az én rendelkezésemre. Mégis, egyre rosszabbul éreztem magam. Mindenki fütyült rá, mit is csinálok valójában, csak sodródtam. írtam egy nagylélegzetű, komoly tanulmányt a posztkommunista európai országok gazdasági