Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
"Az élővilág egyetemes természeti törvényének társadalmi alakzatai
Minden élő szervezet szempontjából döntő, hogy mennyire képes energiakészletét gyarapítani, növelni a nyereséget a leadott és a felvett energia mérlegében. Az energiamérleg optimalizálása - a gazdaságosság - az élővilág egyetemes törvénye. (Előzményei egyébként az élettelen természetbeni is megvannak.)
A törvény a társadalmi anyagcserére is érvényes, noha egészen másképp és más körülmények között, mint a természetben. Az állat megragadja és bekebelezi zsákmányát; az ember termel, szükségletei szerint átalakítja a természet anyagait és erőit. A termelés mesterséges / cserélhető és tökéletesíthető munkaeszközökkel folyik, amelyek nem a testi szervezet tartozékai, mint például az állati fogak és karmok, hanem különálló tárgyak, az emberi test szervetlen (nem szervesen hozzátartozó) kiegészítői. Minthogy elvben bármely természeti tárgy és erő az ember „szervetlen testévé", termelési szerszámává lehet, az eszközök tökéletesítésének elvben korlátlanok lehetőségei. E lehetőségek valóra váltását szakadatlanul ösztönzi az energiamérleg optimalizálásának sajátos társadalmi megnyilvánulása, az embernek az a szükséglete, hogy termelő munkáját hatékonyabbá tegye.
A munkaeszközök jellege végső fokon megszabja a termelés módját, társadalmi szervezetének felépítését.
A primitív ember vadászó életmódja közösségi társadalmat követelt; az állattenyésztés, földművelés, kézműipar átformálja a munkaszervezetet.