Korszakváltás [antikvár]

Előszó Egyre többen hangoztatják, hogy a 2008 őszén elkezdődött és 2009-ben kibontakozott pénzügyi világválság, amely globális méretű gazdasági válsá^á alakult át, egyben a pénzuralmi világrendnek a végét, és egy új elveken felépülő, a társadalmi igazságosságot érvényesítő, emberközpontú világrendnek a kezdetét jelenti. A pénzuralmi vüágrend az ember és a természet viszonyát, valamint az emberek egymás közötti kapcsolatát egyetlen dimenzióra, a pénzre és a profitra redukálta. A pénzuralmi világrend a feloldhatatlan feszültségek, konfliktusok, a kiegyensúlyozatianság, a szakadatlan háború történelmi korszakának bizonyult. E diszharmonikus világrend kimúlásának a harmonikus világrend létrehozása lenne a természetes folytatása. Ezért nem akármilyen változásra, hanem e harmonikus világrend létrehozásához szükséges változásokra van szükség. Nem elég a technikai modernizáció, folytatni kell a társadalmi moderrúzáciőt is, amely a XX. században abbamaradt. A kiegyensúlyozatlan, feloldhatadan ellentéteken alapuló hatalomgazdaság két változata is zsákutcának bizonyult. Az egyik a magánkapitalizmus, a másik pedig az államkapitalizmus, vagy szocializmus. Mindkettő megtagadta az emberi viszonyok igazságosabbá tételét és az egyetemes erkölcs normáinak érvényesítését. Ezért az ipari modemizmusnak sem a kapitalista, sem a szocialista változata nem alkalmas egy új, emberközpontú világrend kialakítására. Az igazi feladat a harmonikus vüágrend megteremtése. Ennek kulcskérdése annak a biztosítása, hogy minden egyes ember rendelkezhessen saját munkája eredményével, vagyona és tulajdona mérete pedig a teljesítményéhez igazodjon. Kizárólag az lehet csak az egyes emberé, amit saját teljesítményével, élete munkájával létrehozott. Minden más az emberiség — minden egyes ember — közös öröksége. Ezért a természetes személyhez kötött tulajdoni rendszer a kiindulópont a harmonikus vüágrend megteremtéséhez. A harmonikus világrendnek szüksége van a közérdek által eUenőrzött piacgazdálkodásra és az egyenlő esélyek alapján megszervezett versenyre. A magán-pénz-monopólium jelenlegi vüágrendje erre képtelen. A jelenlegi hitelpénzrendszerben működő kamatmechanizmus beteges növekedésre kényszeríti a világgazdaságot, amely feléli, elpusztítja a pótolhatatlan természeti erőforrásainkat. Véges földünkön nem lehetséges semmüyen akendszer végtelen növekedése. A fenntartható kamatjövedelem téveszme, matematikai képtelenség. Nem „végtelen" növekedésre van szükség, hanem az emberi élethez nélkülözhetetien természeti és emberi erőforrások fenntartására. Ezért a jelenlegi - kamat által