Kohn, a bányász [antikvár]

Kohn, a bányász Talán hallották már e „szakállas" viccet: Mi az abszolút lehetetlen? Kamatlábra zoknit húzni és egy történetet így kezdeni: Kohn, a bányász. Én mégis megpróbálkozom az „abszolút lehetetlennel", és ekként kezdtem írásom: Kohn, a bányász. Sőt! Kohn és Grün, a bányászok. Mi több! Kohn, Grün és a többiek, a bányászok. Első olvasatra meglepőnek tűnhet a személynevek és e tisztes szakma összekapcsolása, pedig így igaz, ez nem volt leheteden! Mert bizony Kohn, Grün és a többiek dolgoztak a bányában, bányákban, a bányákért, a magyar szénbányászat elkezdői, tovább építői, kiteljesítői és felvirágoztatói között előkelő helyeket foglaltak el - a közelmúlt szóhasználatával: élmunkásai voltak - a „kohnok" és „grűnök", a zsidónak született honfitársaink. Nélkülük más lett volna néhány falu, város, kistérség, régió és az ország is. Nem közismert dolog ez, ám aki elolvassa majd az alanti sorokat - reményeim szerint - osztja e vélekedést. Mielőtt azonban bővebben kifejteném a fenti szentenciát, szükséges tisztáznom, hogy kit is tekintek zsidónak^ ezen írás szempontjából. Zsidónak tekintem az egyértelműen zsidó vallásúakat: Kohn Ignác, Grün Béni, Engel Adolf, Herz (Hercz, Hertz) Zsigmond, Vida (Weil) Jenő Dávid; a zsidó vallást felnőttként elhagyó Cho-