Kannibál kapitalizmus [antikvár]

ELŐSZÓ Kannibál kapitalizmus: Mind megyünk a levesbe? Olvasóimnak nincs szükségük rá, hogy kimondjam: bajban vagyunk. Ők már érzékelik, sőt a hátukon cipelik azokat a felsejlő fenyegetéseket vagy valóra vált gyötrelmeket, mint amilyenek a bénító adósságok, a bizonytalan munka és a veszélyben lévő megélhetés; az elapadó közszolgáltatások, az összeomló infrastruktúrák és a megerősített határok; a faji alapú erőszak, a halálos járványok és a szélsőséges időjárás - és mindezeket olyan politikai működésképtelenségek övezik, amelyek megakadályozzák, hogy megoldásokat találjunk ki és alkalmazzuk is őket. Egyikük sem újdonság, nem is készülök itt mélyebben kifejteni őket. Ez a könyv inkább arra kínál lehetőséget, hogy lemerüljünk ezeknek a rémségeknek a forrásához. Azonosítja, mi okozza a bajokat, és megnevezi az elkövetőt. Annak a társadalmi rendszernek a leírására, amely idáig juttatott minket, a „kannibál kapitalizmus" fogalmát használom. Hogy lássuk, miért találó ez az elnevezés, nézzük a két k betűs szót, amelyek alkotják. A „kannibalizmusnak" számos jelentése van. A legelterjedtebb és legkonkrétabb: az emberi hús rituális elfogyasztása emberi lények által. A hosszú rasszista előtörténettel terhelt fogalmat kifordított logikával azokra a fekete-afrikaiakra használták, akik az európai imperialista hódítás célpontjaivá váltak. Ezért aztán van 15