Innovációs folyamatok menedzsmentje [antikvár]

„A világot az innováció viszi előre" valljuk egyre többen. (Igaz, a kétkedők szerint inkább az érdekek mozgatják, persze nem mindig jó irányba.) A kötelező szakmai visszafogottságot hiányolok gondoljanak csak az emberiség feje felett tornyosuló globális problémákra, nevezetesen a regionális éhínségre, egyes nehezen gyógyítható betegségekre, a hagyományos nyersanyag- és energiaforrások lassú kimerülésére, a fokozódó környezetszennyezésre, az üvegházhatás és ózonpajzs problémára etc. Szilárd optimizmusunk alapja az emberi kreativitásba és a tudományos fejlődésbe vetett hitünk, amely új megoldásokat fog hozni ezeken a területeken a profitérdek, az erkölcsi normák és a jogrend elveinek újfajta ötvözésével. Ugyanilyen kihívással találkozunk a mikrovilágban is, ahol a vállalkozások versenyképességét alapvetően meghatározza sokoldalú megújulási képességük. Napjainkban a vállalkozások fejlődésének részben kihasználatlan forrása a gazdálkodás valamennyi területére ható innovációs tevékenység. Az újítások hasznosítása különösen akkor gyümölcsöző, ha kiterjed az egymáshoz kapcsolódó folyamatok mindegyikére. A gazdálkodás jövedelmezőségét alapvetően meghatározza a szellemi alkotó munka színvonala, másfelől meg a létrehozott (vagy megismert) műszaki-gazdasági újdonságok iránt tanúsított helyi fogadókészség. A vezetés fontos feladata tehát gondoskodni a társasági tevékenységek időről időre történő megújításáról. Könyvünkben először az innováció szerepéről és megjelenési formáiról írunk, majd megkíséreljük rendszerbe foglalni a teljes innovációs lánc tevékenységeit. Részletesen tárgyaljuk a termelési és szolgáltatási szerkezet korszerűsítésének alapvető kérdéseit.