Hatás [antikvár]

ELŐSZÓ A Hatás már az eredeti formájában is a nagyközönségnek szólt, igyekeztem olvasmányosan, társalgási stílusban megírni. Igaz, kissé tartottam attól, hogy tudós kollégáim a poppszichológia műfajába sorolják. Azért volt bennem némi aggodalom, mert - ahogy a jogtudós James Boyle megjegyezte - „Fogalmad sincs, milyen az igazi megvetés, ha még nem hallottad tudós szájából a népszerűsítő (popularizer) szót". Emiatt annak idején, amikor a Hatás első kiadásán dolgoztam, szociálpszichológus kollégáim legtöbbje szakmailag hálátlan feladatnak érezte a tudomány-népszerűsítést. Ha a szociálpszichológia egy cég lett volna, a nagyszerű kutatási és fejlesztési osztályáról lett volna híres, meg arról, hogy egyáltalán nincs szállítmányozási osztálya. Nem szállítottunk semmit, legfeljebb egymásnak ezt-azt a tudományos folyóiratokban megjelenő cikkeinkben, amelyeket rajtunk kívül a kutya sem olvasott, még kevésbé hasznosított. A félelmeim szerencsére nem váltak valóra, dacára annak, hogy megmaradtam a népszerű stílusnál: a Hatás nem hívta ki maga ellen a poppszichológiának kijáró szakmai lesajnálást.' így aztán a társalgási stílust megtartottam a könyv későbbi kiadásaiban, beleértve a mostani kiadást is. Ami még fontosabb, természetesen továbbra is helyet kap a könyvben az állításaimat, ajánlásaimat és következtetéseimet alátámasztó kutatások bemutatása is. Bár a Hatás következtetéseit olyan segédeszközökkel is igyekszem megvilágítani és megerősíteni, mint az interjúk, az idézetek vagy a saját személyes, szisztematikus megfigyeléseim, ezek a következtetések kivétel nélkül szabályszerűen lefolytatott pszichológiai kutatások alapjain nyugszanak. Megjegyzés a Hatás\&\er\ kiadásához A Hatás mostani átdolgozása nehéz feladat elé állított. Egyfelől fiilemben csengett a bölcsesség, hogy „Nem kell gipsz, ha nincs törés", és nem szíve-