Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban [antikvár]

Hazánk európai uniós csatlakozásához közeledve már nemcsak azt a kérdést kell feltennünk, hogy milyen jogszabályi feltételeknek, jogharmonizációs kötelezettségeknek kell megfelelnünk, hanem azt is, hogy mit tanulhatunk az Európai Uniótól, illetve az Unió legsikeresebb tagországaitól. Ebből a szempontból különösen érdekes a foglalkoztatáspolitika kérdése, amely évtizedeken keresztül elhanyagolt témája volt a közösségi szintű gondolkodásnak. Évtizedünkben azonban ez a helyzet gyökeresen megváltozott, és mára már nincs olyan féléves elnökségi időszak, amelynek csúcsértekezletén ne kerülne napirendre a foglalkoztatáspolitika ügye. Az első tanulság tehát rögtön adódik, nevezetesen hogy Magyarország foglalkoztatáspolitikája, annak sikeressége, illetve hasonlósága az Európai Unió foglalkoztatási stratégiájához annak ellenére is a csatlakozás egyik fontos kérdése, hogy kifejezetten a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos közösségi joganyag lényegében nem létezik. A tanulás másik lehetőségét az adja, hogy az Európai Unió egyes tagállamai rendkívül különbözőek foglalkoztatáspolitikájuk sikerességét illetően. Egyes tagországokban szinte teljes a foglalkoztatás, míg másokban a munkanélküliség a 15%-ot is meghaladja. A foglalkoztatási ráták különbsége is megközelíti a 10%-ot. Következésképpen Magyarország sokat tanulhat azoktól a tagállamoktól, amelyek az európai egységes piac szabályai között versenyképesebbek társaiknál. A harmadik tanulmányozandó terület az Európai Unióban kidolgozott koordinációs rendszer, amelyet az Amszterdami Szerződés iktatott be az Unió alapszabályába, s amely a tagországok foglalkoztatáspolitikájának közelítését szolgálja. A közelítés egyik legfontosabb eleme ugyanis az Európai Foglalkoztatási Stratégia közös céljainak, pilléreinek a meghatározása, valamint az a számonkérési mechanizmus, ami arra kényszeríti a tagállamokat, hogy az Európai Foglalkoztatási Stratégiával összhangban álló Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterveket dolgozzanak ki és hajtsanak végre. A Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban című kötet ehhez a tanulási folyamathoz nyújt rendkívül hasznos segítséget azáltal, hogy bemutatja azt a történelmi fejlődési folyamatot, amely a tisztán nemzeti foglalkoztatáspolitikai felelősségtől elvezetett a közös európai foglalkoztatási stratégia megfogalmazásához. Emellett a kötet tartalmazza több tagország foglalkoztatási akcióterveit, illetve azok nemzeti értékelését. A tanulmány több olyan dokumentum magyar nyelvű fordítását is tartalmazza, amelyek hasznos segédletül szolgálhatnak a magyar nemzeti foglalkoztatási akciótervek, illetve a regionális fejlesztési tervek foglalkoztatási fejezetének kidolgozásához.