Élet, cél, idő [antikvár]

Miért tesz mindenki úgy, mintha minden, ami nem fontos, nagyon fontos !enne, miközben baromira el vannak foglalva azzal, hogy úgy csináljanak, mintha a valóban fontos dolgok egyáltalán nem lennének fontosak? Janne Telier ff ELOSZO 1995 karácsonya volt. Akkoriban együtt ünnepelt a nagy család: nagynénik, nagybácsik, unokatesók, sőt, az unokatesók unokatesói is, még a dédnagymamám is élt Csupa remek ember vett körül, ám introvertált gyerekként egy idő után sok lett az impulzus számomra, és a kedvenc menekülési utamat választottam: a könyveket. Karácsony este lévén ráadásul olvasnivalóban nem volt hiány: számtalan újdonság lapult a fa alatt. Begyűjtöttem egy nagy kupac könyvet - a többségüket nem én kaptam bekuckóztam egy fotelbe, felcsaptam az első kötetet, és megváltozott az életem. Drámaian hangzik, pedig tényleg így volt. Az unokatestvérem ugyanis egy akkoriban megjelent, időgazdálkodással foglalkozó könyvet kapott ajándékba. Mindez a 90-es évek Romániájában történt, ahová még nem szivárogtak be az amerikai trendek, és különösen nem az olyan, akkoriban még csak menedzsmentkörökben forgó fogalmak, mint az Időgazdálkodás. Noha maga a fogalom is teljesen ismeretlen volt számomra, a téma azonnal beszippantott. A szóban forgó könyvet ma már nem tartom különösebben jónak (ezért sem írom le a címét), de a szakmai könyvespolcomon örökre helye lesz, hiszen egy olyan szenvedélynek nyitott utat, amely a mai napig változatlanul lobog bennem, és ami idővel a hivatásommá vált.