Címkegyáros [antikvár]

Preambulum Hála és köszönet Eddig minden könyvembe nagy gondossággal és körültekintéssel írtam köszönetet MINDENKINEK, vigyázva hogy valaki ki ne maradjon. Hát most nem ez lesz. Rövid leszek. Ez egy kisebb könyv, legalábbis annak indult. Tényleg. Főleg hála van bennem a köszönet mellett, hogy ez a küldetés rám talált. Szeretem az érzést, amikor a megbízóimnak kezd jobban menni a szekere, és azt is, hogy jól tartanak általa. Van egyfajta kölcsönösség ebben. Szeretek embereket helyzetbe hozni. Cégeket átpozicionálni. Valamit jobbá tenni. Nem. Inkább igazabbá. - És így erő-sebbé talán. Már egy ideje érzékelem, hogy üldöznek az álmaim, és nem fordítva történik ez. Nem kell célkitűzéssel vesződnöm. Egyáltalán nem. Szólítanak, megyek. Megkínálnak, elfogadom. Amikor valaki menni akar, föladom rá a kabátot. írnom kell, írok. Nem szeretek erőlködni. Nem is kell. A természet sem erőlködik. A virág is csak kinyílik. Lazán. Az akarás helyett csak a tiszta szándékban hiszek. Ezt tanultam Indiában. Nem én kergetem az álmaim, hanem ők engem. Amikor megállok és visszatekintek - így közelítve az életem zenitjéhez -, utólag már könnyen felfedezem a mintát, hogy mi is történik itt Más dolgába mindenkit megszáll az univerzum összes bölcsessége. Hát még engem! Kegyelmi állapot. A munkám.