Bevezető fejezetek a társadalom-gazdaságtanba [antikvár]

A rendszerváltozást megélő, illetőleg az abban felnövekvő nemzedékek okkal-joggal gyanakvóak a különböző gazdaságtanokkal szemben. Akik megtapasztalták a szocializmus valóságát, egyszersmind a politikai gazdaságtan komolytalanságáról is meggyőződhettek. Akik számára pedig a piacgazdasági teóriák hordozták a jobb lét ígéretét, egy újabb „nagy átverés" áldozatainak érzik magukat. S miután kortársaink többségének mindkét csalódásban része volt, feltehetőleg kevesen hiszik el, hogy nem csak a politikai manipuláció szándékával lehet a gazdaság törvényszerűségeiről beszélni. Ha a társadalom-gazdaságtani tanulmányok olvasóit újabb - ezúttal kellemes - csalódás éri, azt éppen az indokolja, hogy szerzőjük, Vass Csaba elmetszi és kezünkbe adja a gazdaságot és politikát oly rafináltan összegabalyító szálakat. Könyvéből - e felfejtő művelet nyomán - az alábbi kép bontakozik ki. Európa újkori történetében három olyan mélyreható folyamat zajlott le. amely radikálisan megváltoztatta a társadalom és a gazdaság viszonyát. A természet- illetőleg a műszaki tudományok fejlődése a gyorsuló növekedés pályájára állította az ipari tevékenységet, a jogfejlődés kivonta a munka és a tulajdon szféráját az állam ellenőrzése alól, s végül a felvilágosodás antropológiája - az emberi képességek korlátlan képezhetőségének eszméje révén - zöld jelzést adott az emberi szükségletek megállíthatatlan terjeszkedésének is. A három tendencia külön-külön is dinamikusabb volt annál, semhogy eltűrje a politikai intézmények szabályozó szerepét, együttesen pedig oly hatalmas erőt képviselt, hogy csak idő kérdése volt, mikor fogja maga alá gyűrni, majd irányítani a társadalmak hagyományos hatalmi struktúráit. Elérkezett ez az idő. Azok a gazdasági erők, amelyek kezdetben csupán a politikától való függetlenségükért harcoltak, ma már nem tűrik el, hogy létezzen politika tőlük függetlenül. Valamikor a gazdaság minden mozdulata az emberi közösségek természetes szükségleteihez igazodott, ma hatalmas intézményrendszerek - oktatás, tömegkommunikáció, közigazgatás - formálják és szervezik a társadalmakat, hogy megfeleljenek a manipulált szükségleteket termelő gazdaság követelményeinek. S miközben ez utóbbinak a dinamikája kulturális és ökológiai léthatárokat feszeget, a társadalmak hol a politikai robbanás, hol a biológiai összeomlás veszélyével küzdenek.