Az Acélváros végnapjai [antikvár]

A szerkesztő előszavaA rendszerváltás gazdaság és iparpolitikájának az egyik, de talán a legelrettentőbb példája a Lenin Kohászati Művek sorsa. Ez a vállalat, amely valaha az ország egyik alapvető ipari bázisa volt, húsz éves ide-oda hánykolódás után végül is teljes egészében felszámolásra került.2015-ben Drótos László, a Lenin Kohászati művek utolsó vezérigazgatója kezdeményezte, hogy a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) a Lenin Kohászati Müvek (LKM) volt vezetőivel készült interjúk, a vállalat volt vezetőinek visszaemlékező írásai, könyvei alapján mérje fel és dokumentálja azt a folyamatot, ami a jelenlegi helyzethez vezetett. 2015-ban a RETÖRKI két munkatársa Madácsy Tamás és Havasi Dániel videó interjúkat készített a gyár 22 vezetőjével, illetve munkatársával, amit Drótos László még további szóbeli interjúkkal egészített ki. E könyv részben ezen interjúk és dokumentumok alapján, részben a szerkesztő - aki az Országos Tervhivatal munkatársaként élte át a rendszerváltáshoz vezető út és a rendszerváltás eseményeit - saját elemzésén és tapasztalatain, továbbá tervhivatali dokumentumokon alapszik. Ennek megfelelően a könyv egyes fejezetei leíró, elemző jellegűek, amelyek a Lenin Kohászati Müvek sorsát az egész magyar ipar fejlődéstörténetébe igyekeznek beilleszteni, más részük viszont személyes jellegű, azt a hangulatot mutatja be, ahogy a nyolcvanas évek eseményeit és a rendszerváltást a vállalat vezetői, illetve dolgozói megélték.Van egy alapvető hasonlóság abban, ahogy a szerkesztő és Drótos László a gazdaságirányítás két oldaláról, tehát az akkori legfőbb gazdaságirányítási szervtől, a Tervhivataltól és a gazdaságpolitika egyik elszenvedőjétől, az LKM-től látta és most láttatja az eseményeket. A szerkesztő számára egyértelmű volt, hogy az a neoliberális gazdaságpolitika, amely a nyolcvanas évek elejétől kezdve feltartóztathatatlanul eluralta nem csak Nyugat-Európát, de a magyar közgazdasági gondolkodást is, gazdasági katasztrófához fog vezetni, és ennek, amikor csak lehetett, hangot is adott. Drótos László - és munkatársai - viszont saját bőrükön érezték az átgondolatlan, illetve a gazdaságpolitikai gondolkodást el is utasító, a piac mindenhatóságában bízó gazdaságpolitika hatásait. A két oldalról személyesen megélt