A vállalati minőségszabályozás alapjai [antikvár]

BEVEZETŐ A világgazdaság változásaira érzékeny magyar gazdaság számára az elmúlt évtized újkori történetének legnagyobb, korszakos kihívását jelentette. A "kihívás" eredmenyei közismertek: a külgazdasági egyensúly tartós, jelentős nagyságrendű bomlása; a belföldi egyensúlyok (költségvetés; árualap- áruvásárlási alap; beruházási piac) felbomlása, az eddig nem tapasztalt áremelkedések, reálbérstagnálás; jelentős vagyoni- és szociális rétegződés; egyre nehezülő értékesítési, sőt termelési feltételek, a tartósan alaphiányos vagy veszteséges vállalatok jelentős száma, a vállalati szanálások egyre gyakoribb előfordulása gazdaságunkban stb. A válaszlehetőségeket a gazdaságpolitika, a gazdaság, a vállalatok a hetvenes évek közepe óta egyre intenzívebben keresik - úgy tűnik azonban, hogy - az ugyan lassuló ütemben, de még mindig romló világgazdasági helyzetben -új utakat kell feltárnunk mind a makro-, mind a mikrorend-szerek szintjén. Ezek a megoldások azonban inkább keresettek még, mint megtaláltak és kipróbáltak. Az sem kétséges - szerencsére -, hogy e tényezők köre gazdaságunkban szerteágazó lehet (pl. az irányítás további fejlesztése, szelektív iparpolitika, a nemzetközi munkamegosztásban való intenzívebb részvétel, rugalmasabb struktúrák kialakítása). Mégis állítható, hogy a tartalékok egy jelentős részét a mikro (vállalati) szinten kell keressük, és ezek között is az egyik hosszú távú, stratégiai tartalék a minoségorientált termelési, vállalati rendszerek kialakítása . Tény, hogy számos konkrét tényező hat jelenleg a minőség gyakorlati érvényesülése ellen, azonban meggyőződésünk, hogy egy, a piaci minőségfelfogásra épített átfogó vállalati minőségszabályozási rendszer kialakítása már rövid távon is jelentős eredményeket hozhat (selejtcsökkenés, szabályozottabb gyártás, hibák-hibaokok feltárása, koncentráltabb, szervezettebb minőségtevékenységek stb.) , nem beszélve a középtávú (pl.: veszteségek csökkenése, stabilizáltabb folyamat) és különösen hosszabb távú eredményeiről (szemléletformálás, versenyképesség-növekedés stb.). A gyakorlatban a vállalati vezetés sok esetben mégis az indokoltnál kevesebb gondot fordít a minőségi tartalékok