A megfelelő örökség [antikvár]

Ez a kis könyv tíz év munkájának őrleménye és esszenciája. Tíz év alatt rengeteg emberrel dolgoztam, rengeteget tanultam és tanítottam. Eleget tanultam ahhoz, hogy tudjam, szinte semmit nem tudok. Eleget tanítottam ahhoz, hogy tudjam, szinte semmit sem tanítottam. Elégedetlen ember lehetnék, ha ostoba lennék. Istennek hála, nem vagyok ostoba, így eshet meg, hogy elégedett és boldog vagyok. Mikor ezt közlöm az emberekkel, furcsán néznek rám. Gyanúsnak találnak. De csak azért, mert általában nem a szívükkel néznek. Nem nagyon látnak mást, csak egy alakot, aki furcsa és kevéssé ismert dolgokat terjeszt. Ha meg azt mondom, hogy a retina a szívben van, nem értik. Némelyek szánakoznak. Én meg jót mulatok. Elvagyunk egymással, összekötve örökre. Amúgy az élet könnyű és szép, ha már eleget szenvedtél. Azon múlik minden, hogy milyen stratégiád van a fennmaradásra. Ha nem érted, amit mondok, annyi az esélyed, mint baltának a kútban. Ha rádöbbensz, hogy nem érted és még nem süllyedtél fenékig, menj el a megfelelő emberhez a megfelelő helyre és a megfelelő pillanatban - túlélő táborba. Ha elmész, megnöveled az esélyed a jó életre. Ha nincs időd és kedved elmenni, akkor nyitott szívvel olvasd ezt a könyvet. Talán így is tudok segíteni. Ha mégsem, legalább megtudod, hogy mi történik veled. Ez eleve több, mint amiben a legtöbb ember reménykedhet.