A lélek rugalmassága [antikvár]

FA: Kezdjük azzal, hogy én azért vagyok reziliens, mert minden morzsát megeszek, ami felém jön. Nekem minden kell. Nem hagyok ott egy morzsát sem, csak mert megérdemelnék egy egész karéj kenyeret. És nem hagyom ott a karéj kenyeret sem, mert megérdemelnék egy kiló kenyeret is. Nem minden vagy semmi között választok, hanem az a kérdésem: mi az, ami elég.^ Vagy mi az, ami segít? Még akkor is, ha nem minden és nem semmi az, ami adódik. Aki a tökéletességre törekszik, a maximumot akarja kihozni az életéből, az dühös vagy szomorú lesz, ha nem jön be f minden. Es akkor marad a semmi. Minden mindig semmi lesz, mert maximum sosincs. Amikor elvesztettem az anyám szeretetét, jelenlétét, tudtam mások szeretetéből táplálkozni, még ha idegenek voltak is, és csak keveset tudtak adni nekem. De nem emeltem az orromat a levegőbe BD: Nem hordtad magasan az orrodat. FA: Ami adódott, ami felém jött, azt élveztem. Ez időben és mennyiségben is fontos. Vannak, akik azt mondják: most, ha nem örökké, akkor köszönöm, nem kell. Mindent vagy semmit akarnak. Én mindig azt tartottam, most, ha nem is örökké, nekem jobb, mint a semmi. BD: Vagyis az ember becsülje meg azt, ami van. FA: Igen, ami van! És ne forduljon el tőle, ha nem annyi, amennyit akar akár időben, akár mennyiségben vagy minőségben.