A jóféle rossz [antikvár]

Előszó 1993 júniusa. A William James Hall tizenötödik emeletén ülök, a fából készült ódon íróasztalomnál, a Harvard PhD programjának diákja vagyok, a témám a szervezeti magatartás. Közelebb hajolok a zömök Apple apró, fekete-fehér képernyőjéhez.'*^ Nyomtatott kérdőívek halomban az asztal szélén a falnak támasztva: két szomszédos kórházban mérem fel a csapatmunkát. Hat hónappal korábban többszáz orvos és nővér töltötte ki az íveket, hogy bepillantást nyerjek a munkájukba. Az adatelemzésből kiderül, hogy egyes csapatok sokkal jobban működnek másoknál. Most azt kell kiderítenem, hányszor hibáztak. A kezemben tartott apró lemezen a régen várt adatok a gyógykezelés hibáiról - fáradságos munkával gyűjtötték nekem össze a nővérek az utóbbi hat hónapban. Mindössze le kell futtatnom a statisztikai elemzést, hogy lássam, a csapat kérdőíves adatai egybevágnak-e a kórházi hibaadatokkal. Az első nagy kudarcom előtti pillanatot élem. Hamarosan azon kapom magam, hogy megint azt fontolgatom, talán nem egy ilyen PhD-programra vagyok kitalálva. Már a diplomával kapcsolatban is akadtak kétségeim. Csodáltam azokat az embereket, akik úgy adtak valami jelentőset a világnak, hogy nem A model (Macintosh Classic Desktop Computer, 1989) ma már a New York-i Museum of Modern Art állandó kiállításának anyagához tartozik, https:// www.moma.org/collection/works/142222.