"1972-ben születtem a kommunista Romániában, amelyet a diktátor Nicolae Ceausescu vezetett, és amelyet a titkolózás, a hazugságok és a félelem hatott át. Nehéz ezt ma elképzelni, de Románia akkoriban olyan volt, mint Észak-Korea manapság. Az ember ismerősei és családtagjai eltűntek, ha bírálták a kormányt. Miközben a párttagok kitűnő „nyugati” ruhákhoz, luxuscikkekhez, gyümölcshöz jutottak hozzá, a szüleim harminc évesek elmúltak, mire első ízben kóstoltak banánt. A gyerekeket arra biztatták, hogy besúgják a szüleiket. Az újságokban meg a rádióban más sem szerepelt, mint hogy a kormány mennyire nagyszerűen teljesít, az Egyesült Államok pedig mennyire bűnös és elnyomó rendszer. A családom szabadságot akart, amikor elmenekült Romániából: hogy kedvükre utazhassanak, ahová tetszik, hogy azt mondhassák és gondolhassák, ami jólesik, hogy azzal barátkozzanak, akivel akarnak. Hihetetlenül izgalmasnak tűnt, hogy olyan vállalatnál dolgozhatok, amelyet azzal a céllal alapítottak, hogy az információt mindenki számára elérhetővé tegye. Az ember szabadságának alapja a szólásszabadság, amelynek viszont az információhoz és az igazság való hozzájutás a feltétele. Sokféle környezetben éltem és dolgoztam, sok példát láttam arra, hogy valami nem válik be. Ha ennél a cégnél komolyan gondolják, amit beszélnek – gondoltam –, ez lesz a világ legjobb munkahelye."