Változások a köztisztviselői jogviszony szabályozásában [antikvár]

BEVEZETÉS___ BEVEZETES Az Országgyűlés 1997. október 21-ei ülésnapján elfogadta a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXm. törvény (a továbbiakban: Ktv.) módosításáról szóló 1997. évi Cl. törvényt (a továbbiakban: Ktvm.), amely 1997. november 7-én került kihirdetésre. A Ktv. megalkotása óta eltelt több mint öt év igazolta annak szükségességét, hogy az állami tulajdon lebontása gyökeres változásokat igényel a korábban viszonylag egységes munkajogi szabályozás területén is, s kívánatos a közjogi alapú, valamint a piaci viszonyokhoz igazodó munkajogias szabályozás szétválasztása. Az eltelt évek jogalkalmazási tapasztalatai nyilvánvalóvá tették azonban azt is, hogy a Ktv. szabályai számos ponton felülvizsgálatra, pontosításra, korrekcióra szorulnak. Másrészt a társadalomnak a közigazgatás működésével, személyi állománya szakmai felkészültségével, munkája hatékonyságával és eredményességével kapcsolatos várakozásai, illetve a hagyományos közigazgatási funkciók változásai közigazgatásunk átfogó korszerűsítését kívánják meg, s ezt a közszolgálati jogviszony számos elemének változtatásával, újrafogalmazásával, bővítésével is segíteni, szolgálni kell. A kor- | f szerüsítési törekvést erősíti a fejlett Európa közszolgálati rendszereihez igazodás racionális kény- /. szere is, a szabályozásban megvalósult változtatások egy részét pedig a köztisztviselői kar , presztízsének megerősítése indokolta. ( i A módosítás számos szigorítást, követelmény-emelést tartalmaz mind a vezetőkre, mind a be- r osztott köztisztviselőkre vonatkozóan (pl. összeférhetetlenségi szabályok, fontos és bizalmas munkakörök betöltése, fegyelmi és kártérítési felelősség, vizsga- és továbbképzési kötelezettség). A követelmények növelése ugyanakkor ellentételezésüket is megkívánja (pl. tartós jó munkáért gyorsabb előmenetel, magasabb illetmény, a nyelvtudásért több pótlék, a szakmai továbbképzés állami finanszírozása). A pénzbeli juttatások körét és mértékét ugyanakkor a költségvetési szűkösség kemény korlátok közé szorítja. Emiatt nem volt mód az illetményszorzók kívánatos mértékű változtatására, a képzettségi pótlék alanyi jogon történő bevezetésére. A közszolgálati rendszer fontos elemeinek továbbfejlesztését célozza ugyanakkor több módosítás is. Ezek közé sorolható a politikai és szakmai köztisztviselői állások markáns megkülönböztetése, s ennek érvényre juttatása az alkalmazás és díjazás szabályaiban is. Ilyen változtatás a pályázati rend- , szer kibővítése, amely az alkalmazás, kiválasztás demokratizmusát növelheti, s ez az egyik, a fejlett országok által általánosan fontosnak tartott közszolgálatí érték. A mai magyar valóság azonban még nem tette lehetővé a pályáztatás általánossá tételét. Személyzetpolitikai és igazgatásszervezési, valamint gazdaságossági szempontból egyaránt fontos új elem lehet a tartalékállomány intézményének rendszerbe illesztése. Ezáltal hatékonyabb, mert befolyásolható és olcsóbb lehet a közigazgatási szervezetrendszer feladatváltozásai miatt szükségessé váló létszám-átcsoportosítás, mivel jelentős összegű végkielégítés takarítható meg. Ugyanakkor az állásukból elbocsátott köztisztviselőknek lehetővé teszi, hogy más közigazgatási szervnél, de felkészültségüknek, képzettségüknek megfelelő feladatkörben folytathassák tovább közigazgatási karrierjüket. Érdemeken, tehát szakmai teljesítményen alapuló pálya-előmenetelről lévén szó, a közszolgálati rendszerelemek közül meghatározó fontosságú a köztisztviselők képzésének, átképzésének kérdésköre, ide értve a közigazgatási vezetőképzést is. E kiemelt szerepet szolgálja az eddigi gyakorlattal szakítva az a szabály, hogy a Kormány központi forrásból, az éves költségvetésben célelőirányzatként biztosítja a köztisztviselők iskolarendszeren kívüli továbbképzésének költségeit. Ez nyújt fede-zetet megfelelő koordinációval a középtávra és évente elkészítendő képzési, továbbképzési tervek realizálásához, a kormányzati szinten megfogalmazott, illetve ágazati továbbképzési célok szolgá- ' .i latában. A tervszerű és rendszeres továbbképzésnek ki kell terjednie a közigazgatási vezetőkre is, a polgármestereket és a jegyzőket éppúgy ideértve, mint a különböző vezetői posztok betöltőit. A módosítás az elmúlt évben - a közigazgatás korszerűsítésének programjához kapcsolódóan - , ^ , j! elfogadott két kormányhatározatnak megfelelően megváltoztatja a közigazgatási szakvizsga fimkci- (', óját. Az eddigi szabályozásnak az volt az alapvető fogyatékossága, hogy minden más szakvizsgával ellentétben - pl. jogi, szakorvosi - nincs képesítő ereje foglalkozás(ok), tevékenység(ek) gyakorlásá-