Újitók és feltalálók útmutatója [antikvár]

Az újítási ügyek intézésre vonatkozó 1948. novemberében kiadott kormányrendelet rendkívül hatályosnak bizonyult. Országosan rendezte az újítási javaslatok egységes ügykezelését, szabályozta - mégpedig rendkívül ösztönző módon - az újítók díjazását, meggyorsította az újítások megvalósítását, elősegítette az újításokkal szemben mindenfelé észlelhető, maradiságból származó, vagy tudatosan ellenséges szándékú ellenállás megtörését. E rendelet a Szovjetunió tapasztalatain és gyakorlatán alapult, s helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint újítómozgalmunknak megjelenése után való azonnali, szinte ugrásszerű emelkedése és további szakadatlan egyre gyorsuló fellendülése. Természetes, hogy újítómozgalmunk ilyen hatalmas felfejlődése elsősorban nem magának a rendeletnek, de annak a fáradhatatlan szervező és irányítómunkában köszönhető, amellyel Pártunk a szocialista versenyt és különösen az egyéni versenyt tömegmozgalommá fejlesztette. Ez az alapja és termőtalaja az újítómozgalomnak is. E rendelet is Pártunk ezirányú intézkedéseinek egyik fontos láncszeme volt: emellett azonban önmagában vett jelentősége is teljesen nyilvánvaló.